Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927. ÉVI OLASZ-MAGYAR SZERZŐDÉS 1023 szavaival élve, ő „sem jutott a színvallásnak a régi kopott frázisoknak megismétlését túlhaladó világosságához". Gömbös Gyula, a Fajvédő Párt vezére, szintén nyilatkozott a külpolitikai kérdésről. A Fajvédő Párt vacsoráján tartott beszédében kijelenti: „Nálunk is dönteni kell az orientációt illetően. Varsó—Budapest—Belgrád vonalában kell megtartani az új csoportosulást, amely Róma—Berlinnel szemben, vagy mellette fog működni. Nincs messze az idő, amikor Nándorfehérvár és Budapest egymásra fog találni."1 1 A „fajvédők" még nem tudják, hogy mit kezdjenek a kínálkozó olasz orientációval; még követik a Bethlen-kormány múlt évi vonalát a magyar—jugoszláv közeledés irányában. Hasonlóan nyilatkozott egyébként a ,,liberális"-ként szereplő konzervatív politikus, GYOSZ igazgató, Fenyő Miksa is a Pesti Napló március 1-i számában „Jugoszlávia vagy Románia" címen megjelent újabb cikkében. Ebben az foglalkoztatja, hogv az Olaszországhoz való közeledés mellett a kisantant melyik államával kellene barátságosabb viszonyt teremteni: ő Jugoszláviát választja, Reméli, hogy a magyar—olasz közeledés nem fogja ezt meggátolni". Bethlent a „realitások emberé"-nek tekinti, s bizonyosra veszi, hogy „külpolitikai törekvéseiben is megmarad a realitások talaján és remélni engedi, hogy Magyarország Locarnó felé Belgrádon keresztül veszi útját". Fenyő Miksa ezúttal nem tudott megmaradni a realitások talaján, de hangot adott az olasz orientációval szembeni aggodalmaknak, attól félve, hogy a kisantant fellazítására irányuló törekvések így zsákutcába jutnak. A szerződéssel kapcsolatos tárgyalások és a szerződés megkötése Az olasz—magyar szerződés előkészítésére a konkrét tárgyalások az olaszok sürgetésére indultak meg. Maga Mussolini sürgette ezt 1927. február 7-én, amikor fogadta Hory Andrást, az új római magyar követet. Ez alkalommal szó esett Bethlen római utazásának időpontjáról is. Mussolini úgy nyilatkozott, hogy ő az utazást nem sietteti, de a szerződés elkészítését igen. Hivatkozott arra, hogy Bethlen odautazásának „puszta híre is riadalmat" keltett, úgy tekintették, mint Olaszország háborús törekvéseinek megnyilvánulását. „Tehát egykevés időt kell engedni, hogy az izgalom lecsillapuljon. De időközben is lehet tárgyalni, mert amiként Ön tudja, egy politikai megegyezést szándékozunk kötni. Az erre vonatkozó) tárgyalásokat a két kormány lefolytathatja és elegendő, ha Bethlen gróf a finalizáláshoz érkezik."1 2 Tehát a szerződéstervezetet mielőbb meg kell csinálni, s Bethlen utazásához lehet „egy kevés időt engedni". Persze, ha a szerződés-tervezet kész, a magyar kormány aligha halaszthatja annak megkötését — ha csak le nem mond róla. Durini gróf, a budapesti olasz követ február 19-én felkeresi Barcza tanácsost, valamint Khuen-Hédervárv grófot, a külügyminiszter helyettesét és sürgeti, hogy a magyar fél készítsen tervezetet a megkötendő szerződéshez. Khuen-Héderváry a beszélgetésről szóló feljegyzésében a következőket írja: „Gróf Durini ma felkeresett és azzal vezette Ье a beszélgetést, hogy mindjárt megkérdezte, hogy hogyan mennek a tárgyalások a jugoszláv kor-11 Pesti Napló. 1927. jan. 28. 12 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: O. L.) Kiim. res. pol. 1927—23 — 166 (69).
