Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1022 NEMES DEZSŐ mint ilyenféle keletkezésének körülményeiben, amelybe egy politikai hazárdjátékos hazáját keverhetné". Ravaszul megjegyzi, hogy „ilyen lelkiismeretlen kísérletre" Bethlent nem tartja képesnek, holott szavai éppen neki szólnak, hiszen ő utazik Rómába. Minthogy Apponyi a legitimistákra nézve a római útban veszélyt érez, aggodalommal tekint az olasz—magyar barátkozásra általában. ,,Európának hatalmi átcsoportosulása — írja az ősz gróf — még távolról sem jutott az előrehaladásnak abba a stádiumába, amelyben ennek képét akárcsak legfőbb körvonalaiban meg lehetne látni. Hogy mik lesznek a jövő antagonizmusai, arról ma annyi képet alkothatunk magunknak, mindegyiket bizonyos valószínűséggel, ahány csoportosítást a permutációk matematikai törvényei szerint létesíteni lehet." Nyugtalanítja őt, hogy „ma talán egyetlen nagyhatalom sincs teljesen megállapodva végleges elhelyezkedése iránt, vagy legalább amennyiben meg volna állapodva, még egyik sem jutott a színvallásnak a régi kopott frázisoknak megismétlését túlhaladó világosságához". Ezért úgy véli, hogy a magyar kormány külpolitikája ,,sem jutott még abba a stádiumba, hogy magát világosan az egyik vagy másik hatalom politikájához köthesse". Apponyi tehát várakozást ajánl: még korai elhatározni, hogy Magyarországot melyik nagyhatalom szekeréhez kössék.9 Eenyő Miksa, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója, ugyancsak cikket ír a Pesti Napló 1927. január 16-i számába. Szintén kitér a trónbetöltéssel kapcsolatos kombinációkra: helyteleníti ezeket és — védelmébe veszi Bethlent a „kombinátorokkal" szemben. „Bethlen István semmiféle, az országra veszélyeket felidéző fait accompli elé nem állítja Európát és éppen ezért a mesék országába kell utalnunk azt a kombinációt is, amely Romániát és Magyarországot a hímen kapcsolataival óhajtaná összefogni, s e réven biztosítani a magyar trónt valamelyik Habsburg főhercegnek, vagy a másik kombinációt, amely olasz házasság révén óhajtaná újra életre kelteni az Anjou tradíciókat."10 A „magyar—román" tervezgetések Ileana román királyi hercegnőt szemelték ki Albrecht nejének. Azok a magyar főurak, akiknek birtokait Romániában elkobozták, talán azt remélték, hogy egy ilyen fordulat esetén kielégítik kártérítési, illetve birtokvisszaszerzési igényeiket; legalább is egy részük támogathatott ilyen tervet. Azonban ez a terv nélkülözött minden; realitást. Mind a magyar soviniszták romángyűlölete, mind a román soviniszták magyargyűlölete olyan erős volt, hogy ez egymaga is politikailag lehetetlenné tette egy ilyen terv megvalósítását. Fenyőnek tehát teljesen igaza volt, amikor bármely magyarországi Habsburg főherceg és Ileana román hercegnő házasságára vonatkozó kombinációt a mesék országába utalta. A másik kombinációt azonban, mely Albrechtet olasz királylánnyal akarta összeházasítani,. Bethlen megpendítette Rómában, de igen óvatosan és eredménytelenül. Bethlen 1927. január 24-én este beszédet tartott az Egységes Pártban. A királykérdést itt röviden elintézte azzal, hogy „nem köteles olyan kérdésekről nyilatkozni, amelyek megoldására ebben a percben nem vállalkozik". A külpolitikai kérdésekről is óvatosan nyilatkozik. A készülő olasz—magyar szerződés céljairól nem szól még egy szót sem, vagyis, Apponyi fent idézett 9 Pesti Napló. 1927. jau. 16. 10 Uo,
