Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927. ÉVI OLASZ-MAGYAR SZERZŐDÉS 1021 Az olasz kormány, amikor akcióba lépett a magyar—jugoszláv szerződés meghiúsítására, lépéseket tett albániai befolyásának megerősítésére is. 1926 novemberében megkötötték az olasz—albán barátsági és együttműködési szerződést. Mussolini a román kormánnyal még 1926 szeptemberében megállapodást kötött, amelynek értelmében Olaszország ratifikálja az úgynevezett ,,beszarábiai szerződést",8 de e szerződés érvénybeléptetését elhalasztották, mégpedig 1927 márciusáig. A beszarábiai szerződést Mussolini négy héttel Bethlen Rómába érkezése előh ratifikálja, amikor már megállapodtak Bethlen római útjának lényegéről és megegyeztek az utazás időpontjában is. A beszarábiai szerződés ratifikálása egyik feltétele annak, hogy Olaszország erősíthesse befolyását Romániában, lazíthassa a francia—román szövetséget, s egyben a kisantantot. Az olasz kormány e lépése azt jelenti, hogy hasonló támogatást nyújt Romániának a Szovjetunióval szemben, mint amilyen támogatást Anglia és Franciaország már előzőleg is nyújtott. A szovjetellenes blokk összekovácsolásán mesterkedő angol kormány természetesen ösztönzi ezt a lépést, s — miután szovjetellenes éle volt — a Bethlen-kormány sem ellenezhette. Abban az időpontban, pontosan amikor megállapodtak a Mussolini—Bethlen találkozóban, s ennek tervét nyilvánosságra is hozták, a magyar—jugoszláv tárgyalások még folytatódtak. Hory András belgrádi magyar követet, aki magyar részről a jugoszlávokkal a tárgyalásokat vezette, ekkor visszahívták Belgrádból és 1927 januárjában kinevezték római követté. (Nemes Albert grófot ugyancsak hazahívták; őt Horthy az újonnan létesített felsőház örökös tagjának nevezte ki.) Az új belgrádi magyar követ, Forster Pál báró, tovább folytatta a tárgyalásokat, döntőbírósági szerződés kötésére azonban nem került sor. A fiumei kikötő kilátásba helyezett használata viszont megkövetelte, hogy a Jugoszlávián keresztül történő vasúti szállítás ügyében valamilyen megállapodás létesüljön, és más, kisebb jelentőségű rendezetlen kérdéseket is szabályozni kellett Jugoszláviával. A politikai közeledés lehetősége azonban meghiúsult. Aggodalmak az uralkodó osztályok körében a magyar—olasz szerződéssel kapcsolatban A magyar sajtó 1927 januárjában erősen foglalkozott Bethlen római útjával. Elterjedt a híre annak is, hogy a Bethlen-kormány a királykérdés megoldását is tervezgeti. Ennek külpolitikai összefüggései is vannak. Éppen ezért az Albrecht-párti „szabad királyválasztó" körök azt remélték, az Ottópárti legitimisták pedig amiatt aggódtak, hogy Bethlen ebben a kérdésben is megállapodásra jut Mussolinival. Apponyi Albert gróf, a legitimisták egyik vezetője, a Pesti Napló 1927. január 16-i vasárnapi számában folglalkozik Bethlen római útjával. Ennek kapcsán általánosságban figyelmeztet arra, hogy „az úgynevezett királykérdésnek a megoldása, amelyet a fáma az olaszországi úttal kapcsolatba hozott, a legéretlenebb és legkénnyelmubb politikai kaland volna úgy önmagában, 8 A „Beszarábiai szerződést" 1920 októberében kötötte Anglia, Franciaország, Olaszország ós Japán, de csak Anglia és Franciaország ratifikálta. E szerződésben a nevezett hatalmak elismerték Románia „jogát" az általa 1918-ban megszállt Beszarábia bekebelezésére.
