Századok – 1963

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017

1020 NEMES DEZSŐ kormányt; nem látta világosan, hogy Mussolini tulajdonképpen mit akar. Csak az volt nyilvánvaló, hogy mit nem akar: ti. olasz közreműködés nélkül kötendő magyar—jugoszláv szerződést. Walkó külügyminiszter 1926. október 19-én táviratilag értesíti Nemes Albert gróf római magyar követet a Bethlen—Durini beszélgetésről.,,Ezen konverzációval — írja Walkó — némileg ellentétben látszanak állani azok a nyilatkozatok, melyeket Grandi úr nekem legutóbb Genfben tett, midőn a Mussolini—Bethlen-féle találkozóról csak igen általánosságban és inkább kitérőleg beszélt . Gróf Durini a napokban velem szemben szinte nem nyilatkozott ezen találkozásról oly pozitív formában, mint gróf Bethlennel szemben." Walkó közli, hogy a „kérdéses találkozás iránti javaslat" számára nem tisztázott és felkéri Nemes grófot, „szíveskedjék megfelelő helyen ez irányban óvatosan szondírozni" és e puhatolózás kapcsán tudassa: Bethlen kész a találkozásra, bár nagy elfoglaltsága miatt „egyelőre nem hagyhat ja el Budapestet". Walkó felhatalmazza Nemes grófot annak a közlésére is, hogy Hory András, belgrádi magyar követ állomáshelyére utazott „és meg fogja kezdeni a tárgyalásokat a jugoszlávokkal". Végül felszólítja őt, hogy „amennyiben olasz részről szondirozásra adott válasz szerint Mussolini úr gróf Bethlennel való találkozása tényleg csak általánosságban és nem közeli időpontra vonatkoznék, úgy szíveskedjék visszahívó levelét átnyújtani".5 Nemes gróf már másnap jelenti Walkónak, hogy Grandival beszélt, aki közölte vele, hogy a tervezett találkozás „ha nem is a jövő hónapban, de legkésőbb decemberben létrejön".6

Október 23-án pedig Mussolinival folyt beszélgetéséről küld Nemes gróf jelentést. Ebben szó sincs semmiféle hármas szerződésről. Az olasz diktátor kijelentette: „nem ellenzi a magyar-—jugoszláv szerződést", mint gazdasági és döntőbírósági egyezményt, viszont a jugoszlávok által ajánlott spliti kikötő helyett felajánlja a „fiumei kikötő egy részét", s azt „ugyanazon feltételek alatt akarja átengedni, mint Jugoszláviának". Ha a magyarok mégis Splitet választanák, „Magyarország eljátszaná Olaszország barátságát". Mussolini azt is közölte, hogy „Magyarországgal egy messzemenő politikai szerződést akar kötni, amelyet barátsági, együttműködési és arbitrage-nak jelölt, és amely nézete szerint Magyarországnak nagyobb előnyöket biztosítana, mint egy Jugoszláviával kötendő szerződés.7 Mussolini célja ekkor már világossá vált, s Bethlennek választania kellett: megmarad-e a kisantant fellazítását célzó magyar—jugoszláv közeledés terve mellett, vagy feladja ezt a római körök által kínált olasz-magyar barátságért. A Bethlen-kormány, habozva bár, áz utóbbit választotta. A tervezett Mussolini—Bethlen találkozó csak 1927 áprilásában jött létre. 1926 decemberében és 1927 januárjában a magyar belpolitikai élet eseményei is indokolhatták a halasztást: decemberben zajlottak le az új országgyűlési választások és januárban hozták tető alá a felsőházat. Mindkettő megerősítette a Bethlen-kormány belpolitikai helyzetét, s ez kedvezőbb feltételeket teremtett a külpolitikai tárgyalások számára is. A Bethlen-kormánynak tehát előnyös volt ez a késedelem. 5 Uo. 787—788. 1. 0 Uo. 788. 1. ' Uo. 789.1. Jugoszláv, valószínűleg elsősorban zágrábi cégek is érdekeltek voltak a fiumei kikötő használatában, s ennek megfelelő megállapodás létesült.