Századok – 1963

Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985

A FÜGGETLENSÉGI PÁ ET MEGALAPÍTÁSA 995 Kossuth leveleinek hatására 1873 decemberében a 48-as párt képviselőinek többsége elfogadta Helfy indítványát a Csávolszky-féle csoporttal való egyesülésről Függetlenségi Párt néven és új pártlap, a Függetlenség kiadását. A többség határozata ellenére Irányiék és Csanádyék két napos vita után ismét kierőszakolták a határozat visszavonását.4

2 Irányi mint a 48-as párt elnöke 1874 januárjában még részt vett az egyesülési tárgyalásokon. A programok egyeztetésének részletkérdéseiben élezte az ellentéteket, hogy azután Kossuth előtt az egyesülés sikertelenségéért a felelősséget Mocsáryékra hárítsa. Irányi szerint a balközép küldöttei elfogadhatatlan feltételekkel álltak elő: 1. lemondani a külügyek elválasztásának követeléséről, 2. támogatni kívánják a közös hadsereg kiadásait, 3. ragaszkodnak a „baloldal" elnevezéshez, 4. a parlamentáris modorhoz, 5. ragaszkodnak a Csávolszky által szerkesztendő önálló lap fenntartásához. Irányi szerint a 48-as küldöttek a feltételek 2. és 3. pontját elfogadták volna, de a parlamentáris modorhoz való ragaszkodást nem.4

3 A későbbi tények alapján feltételezhető, hogy Irányi épp az általa támasztott kifogást igyekezett Kossuth előtt a balközép küldötteinek nyakába varrni. Hallgatott arról, hogy a Simonyiékkal előzetesen folytatott tárgyalások alapján a balközép küldöttei, ismerve a 48-as párt erre vonatkozó novemberi határozatát, nem voltak hajlandóak belemenni a 48-as név elfogadásába. Sőt, Irányi részéről, a 48-as párt határozata által lezárt kérdés felelevenítéséből, azt a következtetést vonták le, hogy szándékai nem őszinték.4

1

Jellemző a helyzetre, hogy nemcsak Irányi, hanem a radikális függetlenségi húrokat pengető Madarász is, oly mértékben bízott Ghyczyben, hogy a november 7-i határozat után a képviselői állásáról lemondott Ghyczyt szívesen fogadta volna el pártja vezéréül, ugyanakkor Csávolszkyékról hallani sem akart.4

5 A helyzetet bonyolította a Madarász-csoport álláspontja is, amely a függetlenségi párt tervének szűkebb változatával lépett elő. Helytelenítették a Csávolszky-féle csoporttal való egyesülést, a függetlenségi pártot a 48-as párt néhány képviselőjéből akarták csupán megszervezni, országos pártgyűlés összehívása útján. Madarász szerint többet ér a Függetlenségi Párt, ha három tagú, egységre törekvő, de a nemzet akaratát híven kifejező pártként jön létre, mintha akár 100 „határozatlan" képviselő alapítja.4

6

Madarászék tehát elvetették a szövetség gondolatát a középbirtokos és középpolgári ellenzéki erőkkel, bizalmatlanok voltak a balközéppárt Mocsárv—Csávolszky-csoport jávai szemben is, lényegében a parlamenten kívüli vidéki paraszti, kispolgári függetlenségi hangulatú közvéleményre építő pártot akartak. Kétségtelenül Madarászék szükkeblűségének nem alaptalan indítéka volt a középpolgárság 42

Helfy határozati javaslata a Függetlenségi Pártról és a Függetlenség c. lapról 1873. dee. 19-én, amelyet 22-én is vitattak: ,,. . . egyesüljünk Csávolszkyékkal a »függetlenségi párt« eím alatt, ne jelenjék meg a »Baloldal« szűnjék, meg a »Magyar Újság« s a kettő helyett jelenjék meg egy hírlap »Függetlenség« cím alatt" stb. Helfy — Kossuthhoz, Pest 1874. febr. 25. OL. Kossuth-iratok I. 5468. 43

Iránvi Dániel levele Kossuth Lajosnak, Bpest, 1874. jan. 27. OL. Kossuthiratok I. 5461/ * 44

Ez a körülmény vezetett Simonyi és Csávolszky csoport jának külön tárgyalásaira egy új ellenzéki párt létesítéséről. Simonyi Ernő levele Kossuthhoz, 1874. jan. 27. OL. Kossuth-iratok I. 5461. 45

Madarátz : Emlékirataim 1831-1881. Bpest. 1883. 448. 1. 46

Madarátz : Emlékirataim, 428 — 434. 1. — Vö. Simonyi —Kossuthhoz, Bpest, 1873. dee. 17. OL. Kossuth-iratok I. 5452. Részletes ismertetés a pártokról.