Századok – 1963
Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985
1014 TÓTH EDE elemek egy táborba tömörítése az ellenzék sorait programfeladással dezorganizáló tendenciák meggátlására.2 7 Kossuth kezdetben nem ismerte fel a Simonyi—Mocsáry-féle kezdeményezés jelentőségét. Ha nem is Tisza és Ghyczy, de a balközéppárt képviselői többségének programhű magatartásában reménykedett. Emiatt kezdetben a Simonyi—Mocsáry-csoport kezdeményezését helytelenítette, attól félt, hogy az amúgy is belső ellentétektől csoportokra tagolt ellenzéki pártokat tovább bontja, kettő helyett három vagy több jelentéktelen töredékpárt keletkezik.2 8 1873 nyarán Simonyi személyesen kereste fel Kossuthot a politikai helyzet és a magyarországi pártviszonyok iijabb fejleményeinek megbeszélésére és a kormányképességi politika elleni taktika kidolgozása céljából. Simonyi és Kossuth egyetértettek abban, hogy a kiegyezés minden árnyalatú ellenzékének tömörítésére van szükség. Az új ellenzéki párt vezetését a középpolgárság, középbirtokosok és a kispolgári értelmiség ellenzéki politikusai között kell megosztani. A dualizmus elleni küzdelem, mint fő célkitűzés érdekében minden egyéb vitás kérdést nyílt kérdésnek kell tekinteni. A programot úgy kell megszerkeszteni, hogy a dualizmussal szemben a függetlenség követelését tisztán, elvi engedmény nélkül tartalmazza, de ugyanakkor alkalmas legyen a függetlenség kivívásának útja és módja tekintetében különböző sőt ellentétes felfogású csoportok egyesítésére. Emiatt az „utak és módok" — a forradalom vagy békés út, a teljes függetlenség vagy perszonálunió, a társadalmi reformok szükségessége vagy mellőzése, a „nemzeti erők" összefogása vagy szövetség a nemzetiségi pártokkal és számos egyéb, az ellenzéki politikusok körében vitatott kérdés egyértelmű rögzítése — a programból kimaradtak.2 9 Ez olyan elvi engedmény, olyan tág kereteket szabó program volt, amibe mindenki beleférhetett, Kossuthtól Irányiig és a balközépig. Irányi azonban az 1861. évi országgyűlés óta nem bízott a balközép politikájának őszinteségében, lehetetlennek tartotta, hogy a középbirtokosok kiegyezésellenes csoportja állhatatos maradjon a dualizmus elleni harcban.3 0 27 Simonéi Lajos Kossuthhoz, Pest, 1872. nov. 21. OL. Kossuth-iratok I. 5424. 28 Madarász J. : Emlékirataim. Budapest, 1883. 436 — 438. 1. Kossuth—Helfyhez, 1874. márc. 2. OL. H. 161. Kossuth—Simonyihoz, 1873. okt. 17. OL. Simonyi-iratok. 29 Kossuth Irányit az 1872. évi választásokon együttműködésre szólítja fel Mocsáryval. Kossuth-—Irányihoz, 1872.május 18. OL. Irányi-iratok. 102. sorsz. (I. 83.) Irányiék azonban Kossuth nevének felhasználásával a 48-as pártnak igyekeztek mandátumokat szerezni, Kossuthot 20 helyen jelöltették, de ebből nagy nehezen csak egyetlen helyen, Hódmezővásárhelyen választották meg. Kossuth súlyos szemrehányással illette a sikertelen, Kossuth nevét kompromittáló akció miatt Irányit. — Kossuth levele Irányihoz, Turin, 1872. júl. 4. ÓL. Kossuth-iratok. I. 5041 és Kossuth Irányihoz, Turin, 1872. júl. 20. OL. Irányi-iratok 104. sorsz. (I. 85.) Kossuth Helfyt is dorgálta amiatt, hogy a 48-as párt a választásokon visszaélt Kossuth nevével. Kossuth levele Helfynek, Turin, 1872. júl. 31. OL. Helfy-iratok H. 152. Helfy kérte Kossuthot, hogy Hódmezővásárhelyen Mocsáry fellépését támogassa, mert ha Tiszáék fúziót kísérelnének meg, „ő szakadást idéz elő". Mocsárynak ez esetben nagy jelentősége lesz. Helfy panaszkodik, hogy Simonyi és rajta kívül a 48-asok nem szimpatizálnak Mocsáry val. — Helfy Kossuthnak, Pest, 1872. aug. 6. OL. Kossuth-iratok I. 5405. Helfy levelére Kossuth megbízásából Simonyi válaszolt: Simonyi Ernő levele Helfy Ignácnak, Turin, 1872. aug. 10. OL. Helfyi-iratok H. 488. — (Kossuth és a 48-as pártvezetők levelezésének Mocsáry vonatkozásaira Szabad György hívta fel a figyelmet, aki az utóbb említett Simonyi —Helfy levél Mocsárvra vonatkozó szövegrészét volt szíves rendelkezésemre bocsátani.) 30 Irányi Kossuthhoz, Párizs, 1868. ápr. 21. OL. Kossuth-iratok I. 5090.
