Századok – 1963
Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985
A FÜGGETLENSÉGI PÁ ET MEGALAPÍTÁSA 993 Nem hitt Kossuth függetlenségi terveinek realitásában sem, különösen a kiegyezés után.3 1 Helytelenítette a Kossuth és a vele e tekintetben rokon nézeteket valló Mocsáry felfogását a megyei autonómiának a dualizmus elleni harcban várható hatékony szerepéről. A régi institúció továbbfejlesztése helyett demokratikus közigazgatási reform bevezetésének híve volt. Élesen bírálta Mocsáry felfogását amiatt, mert a megyei közigazgatásban fenn kívánta tartani a középbirtokosok és középpolgárság vezető szerepét, jóllehet teret kívánt engedni az általános választójog bevezetésével a kispolgári és „proletár" elemeknek is.3 2 Irányi demokratizmusa azonban nem volt következetes. Kossuthtal és Mocsárvékkal nem a demokratikus követelések elhanyagolása miatt fordult szembe, hanem mert ellenezte a teljes függetlenség követelésének programbavételét.3 3 Ellenezte a szövetséget a Kossuth-féle függetlenségi programot elfogadó balközéppárti erőkkel. Mindent elkövetett, hogy a Simonyi és Kossuth által támogatott Mocsáry ne lehessen ismét képviselő, mert a balközéppártiak között függetlenségi egységpropagandájával nagy befolyásra tett szert,34 Nem azt követelte, hogy a függetlenségi programot töltsék meg demokratikus tartalommal, hanem csökönyösen ragaszkodott a 48-as perszonáluniós programhoz. Nem volt hajlandó a 48-as és a bihari pontok különbségét áthidaló és annál tovább mutató függetlenségi formulát elfogadni, makacsul ragaszkodott a 48-as pártkeretekhez, a párton belüli vezető szerepéhez. Irányi magatartásával — amint azt a továbbiak is mutatják — az ellenzék hegyomlásának legkritikusabb pillanatában vált kerékkötővé, az ellenzéki erők átszervezésének akadályává. 1873 novemberében a balközéppárt három részre szakadásával bekövetkezett az, amitől Kossuth óvott, az ellenzék „két jelentéktelen pártból" apró csoportokra bomlott. 31 Irányi Kossuthhoz, Pest, 1869. máj. 2. OL. Kossuth-iratok I. 5184., Irányi Kossuthhoz, Pest, 1869. szept. 15. OL. Kossuth -iratok I. 5201 stb. 32 Az Irányi — Mocsáry sajtópolémia Irányi Dániel : Szükségesek-e a demokrata körök. Levelek egy képviselőhöz, c. cikkével kezdődött, a demokrata körök feletti szélesebb sajtóvita folytatásaként. Magyar Újság 1868. márc. 22. (69. sz.), 1868. ápr. 3. (78«. sz.). Mocsáry válasza: Arisztokratikus megyék. A Hon 1868. szept. 10. Irányi viszontválasza: Levelek egy képviselőhöz. Magyar Újság 1868. szept. 27. (222. sz.). A vita az Ellenőr hasábjain a következő években is folytatódott, Vö. : Ellenőr 1869. jún. 16. (88. sz.) szerkesztőségi cikke, amelyben arra utal, hogy Mocsáry felfogása közelebb áll Kosuthéhoz, mint Irányié stb. 33 Vö. Kossuth bírálatát :,,Mi egy oly lapot (ti. az Irányi által szerkesztett Magyar Újságot — T. E.), mely különös 'empessement' -tal mindig azt kiáltja, hogy nem kell forradalom, nézeteink közlönyéül el nem fogadhatunk." Kossuth levele Irányinak, 1869. aug. 10. OL. Irányi-iratok 75. új sorsz. 34 Irányi Kossuth javaslatával nem értett egyet, sem Németh Bertalant (48-as jelölt), sem Mocsáryt nem tartotta megfelelő jelöltnek, Szederkényi Nándort léptette fel. Jóllehet Kossuthnak maga is arról számolt be, hogy a balközép értekezletén saját javaslatát a 48-as párttal való egyesülésre egyedül Mocsáry támogatta, „aki nem képviselő többé". — Irányi levele Kossuthnak. Pest, 1872. aug. 31. OL. Kossuth-iratok I. 5410. — Röviddel az eset után Simonyiék támogatták a Debrecen c. lap kezdeményezését: Mocsáry felléptetését Kecskeméten a hivatalt vállalt balközépi Kiss Miklós kerületében. Tiszáék közbelépése azonban meggátolta Mocsáry választását . Szombati Lapok, 1872. aug. 9. (32. sz.) — Irányi ütötte el Mocsáryt Vidacs halála után a dunapataji képviselőjelöltségtől is, ahol ismét Szederkényi Nándor jelöléséhez ragaszkodott, pedig ekkor Mocsáry 48-as képviselővé választása 20 képviselőt hozott volna át a balközépből, a gyenge és „nem szaporodó" 48-as pártba. — Simonyi Ernő levele Kossuthhoz, Pest, 1872. dec. 17., 18. OL. Kossuth-iratok I. 5452.
