Századok – 1963

Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985

990 TÓTH EDE Az ellenzéki csoportok gyors egyesítése így a balközéppárt felbomlása és a programhű balszárny kiválása után is megoldhatatlannak bizonyult.1

9 A Függetlenségi Párt előkészítésében ezek után a kezdeményezést a 48-as Simonyi—Helfy és az elvhű balközép Mocsáry—Csávolszky ragadta magához, azokkal a társaikkal, akik 1868—69-től, Kossuthhoz hasonlóan, az ellenzéki egység őszinte hívei voltak. E két csoport az előző években a Kossuth szerinti fő feladat, a Deák-párti kormányzat megbuktatása érdekében a két ellenzéki párt közti ellentétek áthidalására törekedett, ennek során az ellenzéki közvélemény előtt az egész országban tekintélyt vívott ki magának. Természetesen Kossuth és Simonyi felfogása nem volt minden tekintetben összehangolt. A Kossuth—Simonyi levelezés tanúsága szerint Kossuth és Simonyi között is igen éles elvi ellentét volt 1863 —1873 között a dualista parlamentarizmus megítélésében. Kossuth élesen bírálta Simonyit a nála is mutatkozó parlamentáris illúziók miatt. Többször sajnálkozását fejezte ki amiatt, mert Simonyi lehetségesnek tartotta a kiegyezés biztosította politikai „szabadság" (sajtószabadság, parlamenti rendszer) felhasználását további közjogi engedmények kiharcolására. Kossuth lehetetlennek tartotta, hogy Ausztriától a dualizmus keretei között, egyedül a belső lehetőségek felhasználásával közjogi engedmények vívhatok ki. Szerinte Magyarország önállóságát csak újabb forradalom, azaz függetlenségi harc vívhatja ki, összefüggésben egy újabb európai forradalmi mozgalommal.2

0 1871-től Kossuth módosította felfogását annyiban, hogy elismerte annak történelmi lehetőségét, hogy az önálló magyar királyság megvalósulhat a Habsbuçg-hàz jogara alatt is, ha a magyar király egyben nem lesz osztrák császár is.21 Kossuth ezt az elvi engedményt valószínűleg azért tette, hogy e nézetének nyilvánosságra hozásával segítse a hazai ellenzéki erők egyesítése előtt tornyosuló akadályok elhárítását. Kossuth e nyilatkozata nagy visszhangot váltott ki mindazok részéről, akik őszintén kívánták Magyarország állami önállóságát, így a balközéppárt Mocsáry és Csávolszky körül csoportosuló középbirtokos, értelmiségi és középpolgári csoportjánál is.2

2 Simonyi 1872-től Kossuthtal egyetértett abban, hogy a kiegyezés után olyan erős politikai jobbratolódás következettbe, olyan mértékű a megalkuvás a dualist a rendszerrel, hogy a 48-as pártnak nincs kilátása a megerősödésre. A rövid ideig tartó gazdásági prosperitás ellentmondásossága, a nagytőke és nagybirtok nagyarányú nyerészkedése és a lakosság többségének egyre roszçzabbodô gazdasági helyzete, majd a rövidesen bekövetkezett gazdasági válság, amely időben egybeesett Ausztria külpolitikai helyzetének meggyengülésével és az ausztriai népek önállósodási törekvéseinek felújulásával, egyre erősítette abban a hitében, hogy Magyarországon rövid idő alatt lehetségessé válik egy erős egyesült ellenzéki párt megszervezése, amely képes lehet 18

Irányi-Kossuthhoz, Pest. 1874. jan. 27. és febr. 15. OL. Kossuth-iratok I. 5464. 5461. 20

Kossuth levele Simonyihoz 1872. febr. 29. OL. Simonyi-iratok. 21

Kossuth levele Helfyhez, Turin, 1871. nov. 5. Magyar Újság 1871. nov. 10. (258. sz.).A szám második kiadásban is megjelent ! A cikk II. része: 1871. nov. 14. (261. sz.), Ш. rész: 1871. nov. 16. (263. sz.). 22

(M): Kossuth. Ellenőr 1871. nov. 21. (406. sz.). Közli Kemény G. Gábor (szerk.): Mocsáry Lajos válogatott írásai (a továbbiakban: MVI) 395 — 398.1.