Századok – 1963

Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985

A FÜGGETLENSÉGI PÁ ET MEGALAPÍTÁSA 987 48 adott valamit és a dualizmus időszakának kapitalista fejlődése szembe­állította a nagytőke, az osztrák nagyipar s különösen a hazai nagybankok és nagykereskedelem tevékenységével. Az árutermelő kis- és középparasztság­nak az árutermelő birtokosokkal közös érdekeit igyekezett előtérbe állítani sérelmeiknek a közjogi követelések síkján való kifejtésével.4 Simonyi és Helfy csoportja a kis- és középpolgárság erősödését elősegítő, szabadabb, az osztrák nagytőkétől függetlenebb kapitalista fejlődés érdeké­ben, a dualizmussal elégedetlen közép- és kispolgársággal, árutermelő közép­birtokosokkal kívánta a szövetség szálait szorosabbra fűzni, azokkal a réte­gekkel, amelyek az osztrák tőkebehatolást nyugat-európai pénzügyi, keres­kedelmi kapcsolatok kiépítésével próbálták ellensúlyozni, az „önálló", „nem­zeti" tőkés fejlődés hívei voltak. Ezzel magyarázható, hogy a 48-asok közül ők támogatták a legkövetkezetesebben az összefogást a balközéppárt bal­szárnyával, adott esetben az egyesülés gondolatát, E csoport rugalmasabb volt a balközéppárt politikájában jelentkező ellentmondások áthidalásában, a szövetség érdekében igyekezett elhárítani a 48-asok „nem szobatiszta" megnyilatkozásaival kapcsolatos félreértéseket is. Lényegében ennek az osz­tálypolitikának volt támogatója Kossuth is.5 A balközéppárt bomlása folytán az ellenzék maradék erőinek xijjászer­vezésével kapcsolatos tárgyalások és viták középponti kérdése annak eldön­tése volt, hogy az új párt alakulat milyen programmal képes megfelelni politikai hivatásának, milyen követeléseket támasszon közjogi, külpolitikai téren, mennyiben kösse össze e kérdéseket belpolitikai, társadalmi kérdésekkel. Az ellenzéki politikusok válasza e kérdéskomplekszumra nem volt egységes. Kossuth Magyarország helyzetét alapvetően külpolitikai szempontból ítélte meg. Kossuth szerint a magyar függetlenség ügyét csak egy újabb európai forradalmi hullám tűzheti ismét napirendre. Az ellenzéknek — fel­fogása szerint — a dualista álparlamentarizmus körülményei közt kettős feladata volt: bizonyítani a külföld előtt, hogy Magyarországon a nemzeti önállóságnak a dualista rendszerrel szemben erős bázisa van. Ennek érdekében megszervezni az országban a függetlenségi erők táborát.® Az európai forradalom várása azonban Kossuthnál nem csupán emel­kedettebb, köztársasági-demokrata álláspont volt — amint ezt hangsúlyozni szerette —, hanem elzárkózás is a hazai kapitalista fejlődés következtében a magyar társadalom osztálystruktúrájában végbemenő változások elemzésé­l. Madarász József : Emlékirataim 1831 — 1881. Bpest. 1883. 528. 1. Vö. Madarász József levelezése László Imrével, Madarász Lászlóval 1873 — 1875. évekből. OL. Madarász J. iratai. 5 Simonyi és Helfy levelezése OL. Kossuth iratok I. sorozat arról tanúskodik, hogy mindketten polgári értelmiségiek voltak, akik igyekeztek kapitalista vállalkozásokban résztvenni, azonban az osztrák—német nagytőkés csoportok magyarországi pénzügylete­ivel szemben angol—olasz tőkés csoportok magyarországi tevékenységét szerették volna fellendíteni. Ennek kapcsán próbálkoztak anyagi helyzetük stabilizálásával több­kevesebb sikerrel. Helfy a XIX. század végén a Ganz Rt. olaszországi ügyleteivel kapcsolatban jelentős szerephez jutott, a vállalat igazgatósági tagja lett. E vonatkozások ismertetésére itt nincs lehetőség. 6 Az ellenzék feladataival foglalkozó Kossuth levelekből példaként: Kossuth— Simonyihoz, 1872. febr. 26.; 1872. febr. 29., 1872. aug. 24. kelt levelei. OL. Simonyi­iratok. Nyilvánosság számára többek közt az Egyetértés szerkesztőjének 1874. okt. 8-án írt levelében fejtette ki álláspontját. OL. Kossuth-iratok I. 5530.

Next

/
Thumbnails
Contents