Századok – 1962

Krónika - A Thuróczy-Krónika szovjet kiadásával kapcsolatos megbeszélések (Bartha Antal) 936

KRÓNIKA 937 •ские и городские восстания на Руси. XI—XIII вв. Москва 1955. Ez az utóbbi mű angol fordításban is megjelent. Средневековая Москва в XIV—XV веках. Москва 1957. Полное Собрание Русских Летописей. Том 26. Вологодско-пермская летопись. Москва-Ленинград 1959. Закон Судный Людем. Москва 1961. A fentebb jelzett művek távolról sem merítik ki Tyihomirov tudományos tevékenységét. De ez a néhány mű is mutatja, hogy szerzőjük egyaránt járatos a nagyszabású történeti feldolgozások és forráskutatások terén. M. N. Tyihomirov személyében olyan tudós vette kezébe a Közép- és Kelet-Európa népei történeti emlékei c. sorozat kiadását és az azzal kapcsolatos kutatások irányítását, akinek tudományos tapasztalata és felkészültsége garanciája az egész kiadvány-sorozat sikerének. A fentebb említett sorozatban eddig a következő forrásmunkák jelentek meg: 1. A sorozat első köteteként Феофилакт Симокатта История (Theophilactus Simoccatta) с. bizánci forrásmű jelent meg Moszkvában 1957-ben. 2. Две византийские хроники X века. Псамафийская хроника (Vita Euthynii). Angol kiadása: P. Karlin-Hayter Byzantion XXV—XXVI—XXVII. 1955—1956—1957. Иоанн Камениата Взятие Фессалоники. (Ioannes Cameniata.) Az utóbbi forrásból eddig csak jelentéktelen részleteket fordítottak le modern nyelvre. Ioannes Cameniata művének kommentálása pedig teljesen hiányzott. A fenti két forrás 1959-ben jelent meg egy kötetben Moszkvában. 3. További fontos kiadvány: Иорлан О происхождении и деяниях гетов (Iordanius De origine actibusque Getarum), mely Th. Mommsen kiadásában a Monumenta Germaniae Historica sorozatban vált ismertté Getiea néven. Ez az utóbbi kiadvány 1960-ban jelent meg Moszkvában. Az eddig megjelent forráskiadványok két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot az olyan kiadványok képviselik, melyekben csak orosz fordítás és a legfontosabb tárgyi, történeti kommentárok foglaltatnak (ld. 1—2). Ezek a kiadványok igen hasznos kézikönyvként szolgálnak mind a szovjet, mind az oroszul tudó külföldi történészek és a történetszakos egyetemi, főiskolai hallgatók számára. A sorozat másik csoportját azok a kiadványok képezik, amelyek eredeti nyelven közlik a forrást, melyet az orosz nyelvű fordítás és a legszigorúbban mért tudományos igényeket is kielégítő kommentárok, valamint az egyéb tudományos segédletek egészítenek ki. (Ld. 3.) Az utóbbi jellegű kiadványok már nemcsak mint történelemoktatási segédkönyvek méltathatok, hanem elsődlegesen mint tudományos forráspublikációk, melyek archeogíáfiai, szövegkritikai alapossággal megszabadítják ezeket a forrásokat a korábbi kiadásokba becsúszott felületességektől és a marxista történettudomáay legújabb eredményeit tükröző kommentárok tárgyi, történeti adatai gazdagítják a nemzetközi medievisztikát. Ha figyelembe vesszük, hogy a Kelet- és Közép-Európára vonatkozó források közül a megjelentek jórészt olyanok, amelyek nehezen hozzáférhetők és sokszor már bibliofil ritkaságszámba mennek, még inkább lddomborodik a kiadványsorozat jelentősége. Az M. N. Tyihomirov akadémikus kezdeményezte és irányította forráskiadványsorozat jelentőségében messze túlnő a Szovjetunió határain. A Kelet- és Közép-Európa népei középkori történeti emlékei című kiadvány-sorozat jelentőségében a Mommsen Auetores Antiquissimi (I. 5, 9, 11—13. [1882—98]) kiadvány sorozatához hasonlítható, azzal a lényeges különbséggel, hogy a Mommsen kezdeményezte forráskiadványok nem képeznek szerves egészet, azonkívül az Auctores Antiquissimi-sorozat kommentárjaiban túltengenek a formális, gyakran nem a lényeget érintő elemek, és ezért azok nem érik el azt a tudományos színvonalat, mint a Szovjetunióban megjelenő forráspublikációk. Th. Mommsen idejében még gondolni sem lehetett a történészek olyan széles nemzetközi együttműködésére, mint napjainkban. E nemzetközi együttműködés számára különöesn kedvező feltóteleket teremt a szocialista országok történészei között kialakult szoros kapcsolat. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája 1956-ban felkéréssel fordult a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetéhez, hogy tegyen javaslatot arra nézve, melyik magyar középkori forrást kívánja megjelentetni a nevezett sorozat egyik köteteként. Az Intézet választása a Thuróczy Krónikára esett, amely valamennyi magyar középkori forrás közül a legteljesebb, mert felöleli az egész magyar középkori Gesta irodalmat (a kezdetektől 1342-ig), Küküllei János Krónikáját (1342—1382) és Thuróczy önálló művét (1382—1488). A forrás kiadásra való előkészítését az MTA Történettudományi Intézete Mályusz Elemérre, a történettudományok doktorára bízta, aki a magyar középkori történet egyik legkiválóbb ismerője, s aki már régebben is foglalkozott a Thuróczy-Krónikával, s arról tanulmánya is jelent meg 1944-ben.