Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
90 KISS JÓZSEF galom volt az igazi és döntő oka (a hadgyakorlatokat is emiatt rendezték meg éppen Szolnok megyében) annak, hogy 1895 óta — még pontosabban az „ostromállapot bevezetése" óta10 5 — évről-évre rohamosan halmozódott a természetbeni közmunkatartozás összege. Sok esetben a legszigorúbb törvényes intézkedések is meddőnek bizonyultak,1 0 " s 1897-ben az esedékes közmunkatartozásnak már csak mintegy 50%-át tudták behajtani a hatóságok. Jellemző az is, hogy éppen az agrármozgalmaktól megrettenve, a megyei hatóság bizonyos mértékben engedékenynek mutatkozott: ,,A szerfelett abnormis időjárás a mezei munkát megkésleltetvén, a természetbeni közmunka kiállításában a legutóbbi időkig némi engedékenység elnézhető volt" — hangzott a fentebb idézett alispáni jelentés. Ugyancsak a fenti okok miatt szállították le jelentős mértékben a községi munka összegét a jászkunsági mezővárosokban. Pl. Karcagon, a volt redemptus területek legnagyobb városában — ahol szintén jellegzetes feudális jellegű ledolgozás formájában rótták ki a községi közmunkát az agrárlakosságra — három helyett kettő, illetve egy kézinapszámot írtak elő 1897 novemberében a következő évre. ,, 1898-ban a közmunka mennyisége leend: a) házbirtokosoknál 2 (kettő) kézinapszám, b) házatlanoknál 1 (egy) kézinapszám, c) minden egyes igavonó jószág után fél igásnapszám, d) azaz egy kétfogatú iga után 1 (egy) igásnapszám."10 7 Л 3—4 Ft-os igásnapszámot 5—6 napos kézirobottal lehetett ledolgozni. Hasonló volt a helyzet a Jászságban is. A dolgozó parasztságot sújtó adónemek közül az egyházi adónak is rendkívül fontos szerepe volt a szegényparasztság rohamos tönkretételében. Ezt az adót az egyházi hatóságok vetették ki általában az állami egyenes adó összegének 20—30%-ában, s behajtásáról az állami közigazgatási közegek gondoskodtak. Ez a jellegzetesen feudális eredetű adó is sok esetben szintén természetbeni ledolgozás útján került behajtásra éppúgy, mint a községi vagy a megyei közmunkaadó. A lelkészi jövedelmek egy része a szintén feudális eredetű ún. párbéradó révén vált az agrárnépesség kizsákmányolásának, kirablásának eszközévé. A párbér mind a katolikus, mind a református egyházközségek területén a házasságban élők és az özvegyek adója volt. Összege Szolnok megye egyes községeiben olyan elviselhetetlenül magas volt, hogy pl. 1897 január közepén a tiszasasi (Tiszai alsó járás) szegényparasztok éppen a párbér felemelése miatt lázadtak fel és kergették el a község vezetőit, valamint a papot és a tanítót. A presbitérium azt javasolta, hogy ,,a párbér, amely minden pár után két véka búzát és 20 krajcárt tesz ki, emeltetnék fel készpénzbeni részében 50 krajcárra, a fedezetlenül maradó rész pedig vettessék ki adóforint után."10 S 105 Az országgyűlés képviselőházának naplója. 1897. VIII. köt. 406. 1. 1894. ápr. 26-án jelent meg Hieronymi Károly belügyminiszter 322. sz. rendelete, amely Szolnok megyére is kiterjesztette az ostromállapotot. 106 Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei alispáni iratok, 1897. 31 391. ki./1897. sz. idézett évnegyedes jelentés. 107 Karczag rt. város képviselőtestületének közgy. jkv. 1897. nov. 15. Szolnoki Állami Lt. los Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei alispáni iratok, 1897. III. 142/1897. sz.
