Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK MEGYÉBEN 91 S amikor emiatt a tiszasasi földmunkás-szervezet zendülést szervezett, a csendőri és a közigazgatási hatóságok azonnal fegyveresen léptek közbe. A zendülést kegyetlenül megtorolták, s ezenfelül a vezetőket súlyos pénzbüntetésre ítélték. A „Földmívelő" című lap tiszasasi levelezője ezzel kapcsolatban következőket írta: ,, . . . f. évi március 14. napján, amikor a bizalmi férfiak megválasztásával éppen elkészültünk, berontott reánk a tiszaughi csendőrség — élén az őrsvezetővel. Alapos kikérdezés után feladott bennünket a járási főszolgabíróhoz ... A dolog vége az lett, hogy az elnököt, engem mint jegyzőt és a pénztárnokot 50—50 Ft-ra, a többi bizalmi férfit pedig fejenként 10—10 Ft-ra büntettek."109 A párbér „jogtalan" felemelésének kísérlete ürügyén tehát ebben az egyetlen esetben is több száz forintot kerestek a hatóság közegei a szegényemberek verejtékén. Hogy ez milyen súlyos pénzbüntetés volt, mutatja az, hogy ezekben az években a tavaszi munkaidővel csupán 40—50 krajcár napszámot fizettek a munkáltatók, tehát egy 50 Ft-os pénzbüntetést száz napszámmal lehetett ledolgozni. Hasonló esetek fordultak elő a jászsági alsó járás területén, pl. Köteleken is, ahol igen erős földmunkás-szervezet irányította az agrármozgalmat. „1898. január 8-án volt egy gyűlésük idegenek teljes kizárása mellett — hangzik a főszolgabírói jelentés —, a vallás és a társadalmi rend ellen izgatnak, az r. kat. káplán jelenlétében törnek ki a párbér ellen. Aratási szerződéseket az általam ismert legkulánsabb gazdával sem kötnek. Követeléseiket a telj esi thetetlenségig felcsigázták, minek következtében több ottani nagybérlő más községből volt kénytelen aratókat szerződtetni."11 0 Mindezek azt mutatják, hogy a dolgozó parasztság tönkretételének folyamata rendkívül sok tényezőből tevődött össze, s ebben a folyamatban nem lehet figyelmen kívül hagyni az olcsó napszámbérek szerepét sem. A mezőgazdasági munkások bérezésével és ellátásával kapcsolatos kérdések tömkelegében rendkívül nehéz eligazodni, mert egyrészt éppen az 1897. évi átlagos mezőgazdasági napszámbérekről nem áll rendelkezésre egykorú hivatalos kimutatás, másrészt mert ezek a mezőgazdasági átlagos napszámbérekről kiadott korabeli közlések is csupán hozzávetőleges felmérés és becslés alapján készültek, végül pedig mert a napszámbérért szerződött mezőgazdasági munkások egyéb kötelezettségei és szolgáltatásai a napi bérmunkán kívül még rendkívül sokrétűek, szerteágazóak és szinte felmérhetetlenek voltak esetrőlesetre. A viszonylagos eligazodás kedvéért mégis közöljük a Szolnok megyei átlagos mezőgazdasági napszámbérek alakulásáról készült kimutatásokat. Az időszakonként (tavaszi, nyári, őszi és téli) részletezett kimutatás első számadatai az ellátás (kommenció) mellett megállapított napszámbér összegét, a második számadat pedig az ellátás nélküli napszámbér összegét tünteti fel krajcárokban, illetve 1898-tól fillérekben (1 : 2). 109 „Földmívelő" 1897. máj. 28-i számának „Elítélték a tiszasasi vezetőket" című cikke. 110 Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei alispáni iratok, 1898. — 1267. I. 2. sz.
