Századok – 1962

Krónika - Beszámoló kandidátusi disszertációk vitáiról - 930

KRÓNIKA 935 mellett (mely bőséges helyet kap) nem nyúlt a dzsentri-problémához, a magyar burzsoázia sajátos fejlődésének, a magyar nacionalizmus közélet- és közvéleményformáló szerepének problémájához. Az egész munka társadalomfejlődési megalapozása hiányos maradt. Ezzel kapcsolatban utalt arra, mi mindent kellett volna érintenie, elemeznie a disszertációnak. Vitatta az uralkodó osztályok belső ellentéteinek ábrázolását, az agráriusok elhelyezkedését és értékelését a nagybirtokos osztályon belül, valamint a nagybirtok és nagytőke viszonya alakulásának bemutatását. A kérdéskomplexumot elemezve hangsúlyozta, hogy az agrárius csoport előnyomulása nem a földbirtok korábbi hatalmi pozícióinak realizálásából, ,,hanem éppen az ellenzékiségből, az ellenzékiség okozta politikai zavarokból, a rendszert gyengítő kebelbeli ellentétekből következett", s az uralkodó osztályok belső ellentétei egyes konkrét kérdésekben (agrárvám, profitharc) a válság felé haladó dualista rendszer mélyebb ellentéteit is magukban rejtették. Megállapítása szerint a disszertáció nem ad választ arra a kérdésre, miért éppen 1903 után éleződtek ki a belpolitikai ellentétek, az eseményeket inkább konstatálja, semmint magyarázza. Ezért, a megoldás néhány szempontjára utalva, elmondta, hogy az agrárius-merkantil ellentét maga is csak „része volt az uralkodó osztályokat megosztó nagyobb ellentétnek: a magyar imperializmus két irányzata vetélkedésének." E két irányzatot szélesebb perspektívában kellett volna elemeznie a disszertációnak. Hasonlóan az egyes pártok, irányzatok szociális bázisát is, hiszen ugyanazon réteg tagjai mindkét imperialista irányzat táborában helyet foglaltak. Nem tűnik ki a disszertációból — folytatta Hanák Péter —, hogy „az uralkodó osztályok ellentéteinek középpontjában a két imperialista irányzatnak a teljes hegemóniáért, a kormányhatalom osztatlan birtoklásáért folytatott küzdelme állt". Nem magyarázza meg a disszertáció azt sem, miért játszott a katonai kérdés oly nagy, minden mást visszaszorító szerepet a politikai életben. Végül utalásszerűén foglalkozott néhány, főként a pártviszonyok elemzését érintő kérdéssel. így az Andrássy-csoport 1904 végi disszidálásának okaival; Apponyi és a nemzeti párt jellemzésével, amikor is a disszertáció erősen tompítva bírálja szociális demagógiájukat; a szociáldemokrata párt nem eléggé históriai bírálatával stb. Megállapította. hogy a nemzetiségi pártoknak a disszertációban adott értékelésével „nem lehet megmagyarázni a nemzeti ellentétek fokozatos éleződését a századforduló utáni dualista Magyarországon". Hanák Péter befejezésül megállapította, hogy ,,a munka meghaladja a kandidátusi disszertációk színvonalát, s a szerzője már megérett a kandidátusi fokozat elnyerésére". Mérei Gyula kandidátus opponensi véleményében felhívta a figyelmet a disszertáció témájának fontosságára, a fclhasznalt forrás-, könyv- és sajtóanyag nagy mennyiségére és sokoldalúságára, a szerző szilárd marxista világnézetére. A disszertáció az események értékelésében „szem előtt tartja az objektív és a szubjektív mozzanatok egységét és ezek összefonódottságában vizsgálja a problémákat". Lépésről-lépésre követi 48 és 67 határainak elmosódását, szépen leplezi le az uralkodó osztályok elvfeladásait, demagóg politizálgatását. Jól sikerültek az agráriusok és a függetlenségi párt politikáját elemező részek, az uralkodó osztályok nacionalizmusának és sovinizmusának leleplezése. Kiemelte az agráriusok jellemzésének egy-egy mozzanatát, közeledésük bemutatását a függetlenségiekhez, valamint ezzel párhuzamosan azt, „hogyan taszítják el maguktól a későbbi koalíciós pártok potenciális szövetségeseiket, a munkásokat, a parasztokat, a nemzetiségeket". A szerző „egészséges és bátor kritikai szellemének, világos látásmódjának egyik tüneteként" említette a 48-as frakciók, a szociáldemokraták, Mezőfiék stb. egymást bíráló megnyilatkozásainak elemzését. A továbbiakban megállapította, hogy „kevés olyan helye van e műnek, amely kifogásolható", s észrevételei „nem érintik sem a dolgozat koncepcióját, sem lényegét". Első bíráló megjegyzése a terjedelemre vonatkozott. „Meggyőződésem — mondotta — , hogy mindennemű vulgarizálás nélkül, a lényeges mondanivaló ugyanilyen sokoldalúan, azonos elvi mélységgel és tárgyi alapossággal előadható lett volna a jelenleginek csupán negyedrészét igénybevevő terjedelemben is", s akkor befért volna a kötetbe magának a koalíciónak története is. Megítélése szerint alaposabban kellett volna rámutatni arra, hogy nemcsak a Lajtán túli területek osztrák, hanem azon inneni részein uralkodó osztályok politikája is alkalmatlan volt a Monarchia további sorsának meghatározására. A magyar eseményeket sokkal inkább a Monarchia keretében kellett volna szemlélni. Az agrárius mozgalmat is nemzetközi keretbe kellett volna állítani, s jellemzésébe még további szempontokat bevonni (konzervatív antikapitalizmusa feudális vonásai stb.). Példákat