Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
88 KISS JÓZSEF munkák idején lekötötte az aratómunkásokat feltűnően alacsony napszámbérért. „Munkaidő kinyiltával az aratók felszólíttatnak az uradalmi munkára; férfiak 40, a nők 25 krajcárért kötelesek dolgozni, s ha ez nem tetszik, kettő (2) forintot számítanak nekik napidíjat, melyet aratáskor tőlük lefognak. És emellett más munkát vállalni nem szabad sehol. Ha valamelyik arató a tiszttartónak nem engedelmeskedik, azonnal elcsapatik, és az összes keresetrésze az uradalom tulajdonává válik, melyre többé igényt nem tarthat. Per esetén alá kell magát vetnie az uradalom által választott bíróságnak."10 0 Valóban nem szorul részletes magyarázatra a zsarolásnak és a munkakényszernek ez a felháborító és középkori formája. Ilyen körülmények között a jászkunsági mezőgazdasági bérmunkás csakugyan oda volt láncolva az uradalomhoz, ha valahogyan meg akart élni. Semmivel sem volt különb a helyzet a középbirtokon és a gazdagparaszti földbirtokon alkalmazott felesbéresek, gazdasági cselédek és bérmunkások esetében sem. A „Földmívelő" 1897. május 14-i száma az idézett aratási szerződéssel egyidejűen közli a zagyvarékasi földmunkásszervezet tiltakozását: „Látjátok, szaktársak, ilyen szerződés mellett akarják nekünk adni az aratást! Mit szóltok ti ehhez ? Azt mondják, nincs robot, pedig bármelyik pontját nézzük is, csak azt látjuk benne mindenhol. Meg hogy a szegény aratómunkás — ha szakadásig dolgozik is — ki van nullázva egy ilyen részaratás felfogásával. Már elvállaltatnak a szegény aratómunkással mindent, s mire bevégzi a munkát, nincsen se gabonája, se pénze. Hát hogyan élhet meg akkor a családja? Az ilyen szerződést azután aláíratják velük, pedig sok része nem is érti, és sok még írni sem tud."101 Hogy a feudális jellegű robotrendszernek ezek a változatos és sokrétű formái mennyire összekapcsolták a megye nagybirtokos övezeteit a jászkun redemptus övezetekkel, éppen az olcsó jászkun szegényparasztok munkaerejének igénybevétele révén, az az eddigiek alapján világosan kitűnik. Nemcsak 1897-ben, hanem a következő években is fellendültek az agrármozgalmak, s egyre erősödött tiltakozásuk a feudális jellegű ledolgozási formák ellen. Ebből a szempontból lássuk a fegyverneki földmunkásszervezet felhívását ! „A Pusztafegyverneki munkások megállapodása az aratásra és cséplésre, valamint a mezei munkákra vonatkozó napidíjakra. — 1. őszi búza bemunkálása gazul, ha meg nem hibáz, tizedén, tavaszi árpa és zab kilencedén 12 holdnál kevesebb nem lehet, hozzávaló kommenció hetenként 30 kiló tiszta búza, 2 kg szalonna, 1 kg só, 2 liter főzelék és 50 krajcár ú.n. sütőszalmáért. 2. Azon esetben, ha a búza meghibázik, 1200 négyszögöles holdtól holdanként 80 kg tisztabúza és heti kommenció, ha különös elemi csapás érné a búzát, akkor kérünk 12 holdtól holdanként 80, azaz nyolcvan kg-ért a piaci árat, aratási szalmát kérünk 2 szekérrel és 1 szekér töreket vagy 5 Ft-ot. 3. A behordást megkezdjük a rósz hazaszállítása után 1 Ft napidíj mellett és hetenként fél kommencióórt. 4. A tengeri földet egyáltalán csak fele termésért kapáljuk, minden ráfizetés nélkül. 100 Vö. a 98. jegyzet anyagát ! 101 Ugyanaz.
