Századok – 1962

Történeti irodalom - Lengyel munkák Magyarország történetéről (Jan Reychman) 903

905 TÖRTÉN ETI IROD A LOM mint J. D'inielewicz : „General Józef Bem" (Warszawa. 1951) 6sJ. Retjchman : „Bohater Siedmiogrodu" (Erdély hő e) (Warszawa. 1952), melyeknek jelentősége azon alapul, hogy Bam személyét új megvilágításban mutatják be. Megemlíthető továbbá E. Kozlow­sfcrnak egy nagyobb munkája: „General Jőzef Bem", Warszawa. 1958, amely azonban csekély számú magyar forrást használ fel. Az 1849 utáni m igyarországi összeesküvésekkel összefüggő egyes kérdéseket érint M. T.yrowicz munkája: „Ostatnie lata dzialalnoáai Juliana Goslara, 1848—1852" (Julián Goslar működésének utolsó évei, 1848—1852), „Roezniki Ilumanistyczne" 1957 (1953-ra), IV. szám. Magyar kérdésekre vonatkozik, bár túlnyomórészt lengyel forrásanyagra épült, a korán elhúnyt fiatal történész, T. Pollak alapos munkája: „ Wegrzy w powstaniu stycz­niowym" (Magyarok részvétele a januári felkelésben), „Studia i materialy do historii wojkowoéei" V. kötete, Warszawa. 19G0. A XIX. század vége és a XX. század elejére vonatkozóan az újabb lengyel törté­netírás a magyar történet2 terén nem produkált érdemleges munkákat. Teljesebben csak 1918—1919 szerepel. J. Jurkieivicz „Stosunki polsko—we úerskie w 1919 г.", Warszawa. 1957 (Kapcsolatok Lengyelország ós Magyarország között 1919-ben) címmel lengyel levél­tárak okiratanyagát jelentette mog, mint a Nemzetközi Kérdósek Intézete belső hasz­nálatára szánt publikációt (sokszorosított formában), mely a lengyel—magyar kapcso­latokat szemlélteti, 1919 januárjától júniusig. Ez az anyag főként az akkori lengyel kor­mányzatok Magyarországgal szembeni magatartására vonatkozik. A Magyarországon élő lengyelek állásfoglalása a Magyar Tanácsköztársaságot illetően, részvételük a Tanács­köztársaság harcaiban, továbbá az akkori lengyel baloldal magatartása a Magyar Tanács­köztársasággal kapcsolatban képezte tárgyát J. Korzeniowtki néhány cikkének, mely túl­nyomórészt a Krakkói Állami Levéltár okirataira épül. Ezek „Polacy w rewolueji wegierskiej 1919 roku" (Lengyelek a magyar forradalomban 1919), a „Trybuna Ludu" 1950. II. 29-i számában, és „Udzial Polaków w rewolueji wegierskiej 1919 roku" (Lengyelek részvétele a magyar forradalomban 1919), a ,,Za wolnoác i lud" című folyóirat 1955. évi 7. számában (88) jelentek meg. A két világháború közötti időnek nem szenteltek újabb munkákat. Mindazonáltal azok a magyar kiadványok, melyek a második világháború előtti időszak diplomáciai kapcsolataira vonatkoznak, bizonyos visszhangra leltek J. Reychman cikkében: „Kulissy pewnej Legendy" (Egy legenda kulisszái), a „Za wolncác i lud" 1960. 3. számában, továbbá ama részletes ismertetésben, amelyet a Kvartainik Historiczny 1961. évi 4. számában szentelt a Magyarország részvételét a másodili világháborúban bemutató okmány­publikációnak. A lengyel ós a magyar ellenállási mozgalom kapcsolatairól S. Sochacki írt néhány , vezércikket, úgymint: „Wegrzy a powstanie warszavvskie 1944" (Magyarok és a varsói felkelés 1944), a „Stolica" 1958. II. 26-i számában, „Polacy i Wegrzy w czasie okupaeji" (Magyarok és lengyelek a megszállás idején), a „Stolica" 1958. VIII. 10-i számában, melyekben magyar és lengyel levéltárak ismeretlen anyagára támaszkodik, továbbá egy terjedelmesebb értekezést, magyar antifasiszták részvételéről a lengyel ellenállási mozga-I lomban. Ez az értekezés a „Párttörténeti Közlemények" 1961, 2. számában jelent meg. A magyar ellenállási mozgalom történetével 8. Oklcki foglalkozik, „Z dziejów ruchu oporu na Wgrzech w okresie II wojny ávvietowej" (A magyar ellenállási mozgalom törté­netéből, a második világháború idején) című értekezésében, „Wojskowy Przeglad Histo­ryczny", I960. 1. szám. A magyarországi lengyel emigrációról a második világháború idején nyújt vázlatot, főként a varsói Új Akták Archívuma (Archívum Akt No wye h) okiratanyaga alapján, K. St isiïwski értekezése: „Polscy uehedizey na Wegrz^ch w latach 1939—1945" (Lengyel emigránsok Magyarországon az 1939—1945-ös esztendőkben), „Przeglad Historyczny" 1961, 2. sz. Mog kell említeni emlékiratok megjelentetését is, elsősorban egy, abban az idő­ben Magyarországon internált katonáét, amelyet „Tuláczym szlakiem" címen Wroclaw. 1958 W. Kurdybowicz rendezett sajtó alá. Ha azt vizsgáljuk, hogy az utóbbi időben a lengyel történetírás mit produkált a magyar—'lengyel kapcsolatokra vonatkozóan, meg kell állapítanunk, hogy a termés nem túlságosan bőséges. Einek elsősorban az az oka, hogy szűkében vagyunk az olyan történészeknek, akik megfelelő magyar nyelvtudással bírnak. Emellett az itt tárgyalt 1 A lengyel hegylakók Magyarországra való munkakereső vándorlásának történetivel a XIX. század vigén egy megiehetflsen felületes kis értekezés foglalkozik: W. Jonlova ,,Wçdr<ïwki zarobkowe gőrali podhalai"sk'Ci." (A pod­halei gnralok [hegyilakók 1 munkakereső vándorlásai), „Wierehy" XXIV, 1955. Ennél a munkánál azonban sem len­gyel vagy magyar okiratok felhasználására, sem pedig egyéb források bóvebb kiaknázására nem került sor.

Next

/
Thumbnails
Contents