Századok – 1962

Történeti irodalom - Friedman; Philip lásd Robinson; Jacob - Geiss; Imanuel: Der polnische Grenzstreifen 1914–1918 (Ism. Zsigmond László) 906

906 TÖRTÉNETI I KOIJALOM történeti munkák is igen egyoldalúak, mivel csak közös problémákat tárgyalnak, ezzel szemben egyetlen egy sem foglalkozik Magyarország belső történetével. J. Reychman munkája: „Dzieje Wegier" (Magyarország története), Warszawa. 1954, sokszorosított egyetemi tankönyv, mely elvileg „A magyar nép története" című tankönyvre épült; utóbbit egyébként lefordították, de idáig sajnos nem adták ki. Az újabb lengyel történetírás egyoldalúsága a kidolgozott közös problémák aránytalanságában is megmutatkozik. Ugyanis főleg politikai, kulturális és szociális kérdéseket érintenek, gazdasági problémákat viszont csak ritkán. Aránytalanság áll fenn az egyes periódusok feldolgozásában is. Azokkal a problémákkal, amelyeket mindkét nép koraközépkori története felmutat, s amelyek korábban számos alapos munka tárgyát képezték, nem foglalkoznak. A XVII. századnak ós a XVIII. század elejének-politikai és gazdasági helyzete, a magyarországi szabadságharcok, a török háborúk, a svéd és kozák háborúk stb. ugyancsak jóformán egyáltalán nem kerültek feldolgozásra. Végül utalni kell még arra, hogy az együttműködést a történetírás ós a kölcsönös tájékoztatás terén fordítások segítik elő (így például lefordították Kovács Endre Bemről szóló munkájának egy részét, Molnár Erik munkáját a magyar állam keletkezéséről, úgyszintén egyéb munkákat), elősegíti továbbá magyar történészek műveinek Lengyelországban való m^j üsntstáss (-nint M Akii László müvs Báthory Istvánról Erdélyben). Utalnék még a Varsóban tevékenykedő magyar irodalomtörténész, Csapláros Jutván számos, részben Lengyelországban megjelent munkájára, például a következő tárgyúnkra: Lengyelország a XVIII. század magyar irodalmában; Magyarországi közvélemény Lengyelországról az 1848-as forradalom idején stb.). Végül, hozzájárulnak az együttműködéshez recenziók is. A folyóiratoknál („Kwartalnik Historyczny", „Prz.egladHistoryczny", ..Archeion", „Wojskowy Przeglad Historyczny", „Kwartalnik Historii Kultury Materialnej") a magyar történeti művek lengyel ismertetőinek száma sajnos nem nagy (megemlítendő itt: W. Felczak, E. Kozlowski, K. Morawski, J. Reychman, B. Sobol; gyakran közöl ismertetést folyóiratainkban dr. Csapláros is). A tárgyalt munkák kiválasztását gyakran a véletlen határozza meg. Kivételt képez e téren az „Archeion" című folyóirat, amely módszeres áttekintést közöl a magyar okirat-publikációkról, azonban csak a periodikusan megjelenőkről; másokat ritkábban vesznek figyelembe. Észrevételeim befejezésekor annak a reménynek kívánok kifejezést adni, hogy a lengyel és a magyar történészek egymishoz való további közeledése lehetővé teszi a jebnls^i hiányosságok leküzdését, s fokozni fogja az érdeklődést is, melyet a lengyel történészek a baráti magyar nép története iránt tanúsítanak. JAN REYCHMAN J MANUEL GElaS: DER POLNISCHE GRENZSTREIFEN 1914-1918. EIN BEITRAG ZUR DEUTSCHEN KRIEGSPOLITIK IM ERSTEN WELTKRIEG (Lübeck, 1960. 183 1. + 2 térkép) A LENGYEL HATÁRSÁV 1914—1918. ADALÉK A NÉMET HÁBORÚS POLITIKÁHOZ AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN A munka, a főcím után ítélve, azt a benyomást kelthetné, mintha Imanuel Geiss h császári Németország keleti irányú agresszióját akarná mentegetni és a messzemenő háborús célok egészét az ún. lengyel határsáv kérdésére igyekeznék leszűkíteni. Erről szó sincs, és megnyugvással állapítható meg, hogy a nyugat-német szerző a Német Szövetségi Köztársaság számos történészétől eltérően bátran szembenéz a múlttal ós tiszteletreméltó kísérletet tesz, hogy az ártatlannak tűnő „lengyel határsáv" igaz értelmét felderítse. A monográfia, amely a potsdami ós merseburgi levéltár forrásanyagának a felhasználásával készült és szerencsésen egészül ki nyugat-német levéltárból származó dokumontumok, valamint a kérdéskomploxummal kapcsolatos kutatás eredményeinek kritikus értékesítésével, komoly hozzájárulást jelent a német imperializmus és militarizmus története feldolgozásához. Minden egyes fejezetet, az előszót is beleértve a történeti igazság feltárására irányuló határozott törekvés jellemez és nem kis mértékben ennek köszönhető,