Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
86 KISS JÓZSEF Nemcsak a részes művelés és a feles bérlet formájában gátolja a ledőlgozási rendszer a tőkés agrárfejlődés ütemét, hanem számos más voltozatban is jelentkezik. A ledolgozási rendszer a falusi és mezővárosi gazdákodással kapcsolatos munkák valamennyi területére kiterjed. E rendszer sokfélesége közül még csupán néhány jellegzetes és általánosan elterjedt változatot ragadunk ki. Lássuk először azt az esetet, amikor a felesbérletbe adott földesúri földbirtok gazdagparaszt bérlője aratási és cséplési szerződést köt a nincstelenné vált szegényparasztokkal! Szirom Mihály kunszentmártoni gazdagparaszt felesbérlő egész sor feudális jellegű ledolgozást követelt a Bagi István pusztagyalui uradalmába elszegődő kunszentmártoni aratómunkásoktól. Ez az írásbeli aratási szerződés 21 pontban foglalta össze az aratásra elszegődött bérmunkások kötelezettségeit.9 7 „Tartoznak az aratók az aratást 12 nap alatt bevégezni, de hogyha a gabonaérés azt kívánja, hogy a kikötött idő előtt még több munkást kellene állítani, beleegyeznek az aratók, hogy a felesgazda a sebesérés miatt a megkívánható munkásokat az aratók költségére felfogadhassa, s ez ellen semmi kifogásuk nem lehet." Itt a robot- és a munkauzsorának azzal a tipikus esetével találkozunk, amikor az elszegődött aratók a sebesérés ürügyén felfogadott napszámosok költségeinek fedezését vállalták el kényszerből, s ezt a költséget dolgozták le. „Tartoznak az aratók a learatott és a keresztekbe rakott gabonát a felesgazda által kijelölt helyre a birtokon összerekni asztagba, és a behordott gabonához tartoznak két asztagrakó embert maguk közül kiválasztani és adni. A hordáshoz és a berakodáshoz a felesgazda az iga mellé csupán egy embert és egy gyereket ad. A többi igához a kellő munkást az aratók adják, és még az igára felhányó embereket is az aratók tartoznak adni." Az igaerővel rendelkező felesbérlő tehát itt a hordáshoz és a rakodáshoz szükséges munkaerőt is kisajátította. Az aratás, a hordás, a rakodás, a fuvarozás mellett azonban még számos egyéb munka elvégzésére is kötelezettséget kellett vállalniok. „Tartoznak az aratók a széna, 'a here és a repcemunkára mindannyian kiállani és 32 holdat levágni úgy, mint ahogy azt a jó munkásemberek szokták levágni. Ügy, mint a két mesgyés szomszédé, mert ha rosszul vágják, az abból származható kárt tartoznak megtéríteni. Ha a munkaadónak napszámosokra szüksége lesz, tartoznak az aratók szénamunkában 80 krajcár napszám mellett dolgozni, a gyűjtésre és hordásra — mikor fel lesznek az aratók szólítva — tartoznak azonnal megjelenni, mert a késedelem miatt a kárt megtéríteni kötelesek, és felelőséggel tartoznak egy mindnMjukért és mindnyájan egyért." A tőkés bérleti rendszer és a feudális ledolgozási rendszer sokrétű és sajátos összefonódásáról volt szó tehát ezekben az esetekben. „Jogában van a munkaadónak — amíg a robotmunkát be nem végzik — és a töreket, a szalmát be nem tetőzik, minden embertől egy mázsa búzát ezek bevégzéséig visszatartani. Az aratóknak csak a munkaadó engedelmével szabadamunkával felhagyni, hét utolján, szombaton csakis délután 5 órakor szabad a munkával felhagyni, és hogyha ezt bármelyik is áthágná, minden áthágásért 10 (tíz) forintot fizet. 97 Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei alispáni iratok, 1897. tiszai alsó járás főszolgabírói ir., 1 059/1987. sz.
