Századok – 1962
Történeti irodalom - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenységének első évei (1890–1896) (Ism. Mérei Gyula) 880
TÖRTÉNETI IRODALOM 883 elmélet színvonalán mozgott. Helyes lett volna azonban emellett rávilágítani arra is, hogy Várkonyiék fellépése, az agrárproletárok és szegényparasztok mozgalmaiban kifejezésre jutó agrárdemokratikus követelések mind olyan jelenségek voltak, amelyek következetesebb, elméletileg móg jobban felkészült, engelsi, lenini típusú forradalmárok figyelmét bizonyára ráirányították volna az agrárkérdésnek hazai viszonyainkhoz jobban igazodó kezelésére. — Talán lehetett volna az értelmiség jelentős részének a szocialista mozgalomtól való idegenkedését inkább azzal magyarázni, hogy eme értelmiség túlnyomó része nemesi eredetű volt. Megélhetését éppen származása miatt a szabadelvű párti kormányok — jobban vagy rosszabbul —, de iparkodtak biztosítani. Egzisztenciájának viszonylagos biztosítottsága ós feudális eredetű dzsentri szemléletmódja miatt idegenül állott szemben a munkásmozgalommal. Az értelmiség zöme az úri társadalomhoz tartozónak vélte magát. Még a nem-nemesi származásúakra is rányomta bélyegét eme szemléletmód és dzsentri nosztalgiákkal telítette tudatukát. Az egykorú polgári kritikai realista irodalom nem-nemesi származású regénybőseire bőven árasztják ironikus megjegyzéseik özönét nagy íróink és állítják pellengérre a polgárfiak vagy plebejus származású hivatalnokocskák és a szabad pályán működők úrhatnámságát. Az értelmiségiek zöme a hivatalokban talált megélhetésre. Szabad pályán aránylag kevesebben működtek. A nemesi és nem-nemesi származású dzsentri vagy dzsentriskedő értelmiségiek többsége így az államhatalom kenyerét ette. Hálás volt neki, mert bár akármilyen szűkös, de mégis ,,úri"-nak tartott, mert a termeléssel semmiféle kapcsolatban nem levő, de viszont az emberek életének igazgatásával összefüggő, sőt gyakran az emberek életét közvetlenül befolyásoló (szolgabíró, bíró, megyei, állami hivatalnok) álláshoz és megélhetéshez juttatta. Olyan álláshoz, amelyben tovább melengethette dologtalan, feudális úri mivoltának illúzióit, amelyben az úri osztályok által a feudalizmusban megszokott parancsolgatásra bizonyos korlátok között továbbra is módja nyílott. Ezek a körülmények tették süketté és vakká a nemesi eredetű és a hozzájuk simulni törekvő nem-nemesi származásúakat a nép és azon belül is elsősorban a munkásosztály sorsa iránt. Osztályuk gazdasági ós politikai lesüllyedése és forradalomellenessóge a volt nemesség tagjait általában, így az értelmiségieket is, különösen pedig a „hivatalnok urakat" túlnyomó többségükben objektíve is lojálisakká, a kiegyezés ós a Habsburg-uralom híveivé tette. A polgári eredetű értelmiségieket objektíve az a körülmény tette lojálisakká a Habsburgok iránt, hogy nálunk a kapitalizmus sajátos fejlődése miatt nem alakult ki ún. „nemzeti" burzsoázia. A munkásosztály problémáitól való szubjektív elfordulásukról pedig már följebb szó esett. Úgy tűnik, hogy ilyenféle kiegészítéssel teljesebbé lehetett volna tenni szerző művének az értelmiségiek állásfoglalását elemző részeit. Az elmondottakból kitűnik, hogy a műnek csak alig egy-két és a lényeges kérdéseket nem érintő fogyatékossága van. Es ebben a vonatkozásban sem az a baj, ami a szövegben szerepel, hanem inkább az hiányolható, amit még meg lehetett volna említeni. S. Vincze Edit könyve történetírásunk egyik sikerült alkotása. Marxista történészeink büszkék lehetnek arra, hogy ilyen jól képzett, nagytehetségű fiatal történész-utánpótlás fejlődésének útját egyengethették. MKREI GYULA 14*
