Századok – 1962

Történeti irodalom - Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–1918 (Ism. Mucsi Ferenc) 884

884 Tö RT К N KT! I RODA LOM MAGYAR MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KORÁBÓL. 1914-1918 (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok. 8. Összeállította: Iványi Emma. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1960. 581 1.) Az Osztrák-Magyar Monarchia ós elsősorban a rógi Magyarország története utolsó négy esztendejének fontos dokumentumaival ismertet meg bennünket az Iványi Emma szerkesztésében napvilágot látott magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek kötete. Ez a dokumentum-összeállítás az első imperialista világháború időszakának sok, eddig ismeretlen anyagát tárja a kutatók és az olvasók elé, választ adva ezzel nem egy vitatott kérdésre, s egyben a kutatók számára új problémák, tisztázandó kérdések sokaságát is fel idézve. A bevezető foglalkozik a minisztertanács jogkörével, részletesen elemzi azokat a kereteket és korlátokat, amelyek a magyar minisztertanács kompetenciáját megszabták. Ezen tényezők között rámutat nem egy olyanra is, amelyek történeti irodalmunkban eddig kevéssé vagy egyáltalán nem voltak ismeretesek. Közöttük figyelemre méltó az a megállapítás, amely a király ún. előszentesítési jogával foglalkozik. Ez az abszolutizmus bizonyos elemeinek továbbélését bizonyító jog abban állott, hogy a királynak meg kellett küldeni előzetes jóváhagyás végett a magyar országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat, rendelettervezeteket, s tárgyalásra bocsátásuk illetve kiadásuk csak a királyi jóváhagyás után volt lehetséges (22, 23, 27—28. 1.). A minisztertanácsi jogkör kialakulásának, fejlődésének történetét az első felelős magyar minisztérium megalakulásától -— 1848-tól — az 1807-es ós 1897-es szabályozáson és a világháború idejéig végbement újabb, kisebb jelentőségű változásokon át kíséri figyelemmel. Ennek eredményeként az olvasó a kérdésnek kissé talán szükségtelenül részletes történetével ismerkedik meg, annál is inkább, mert a függelék — igen helyesen — a minisztertanács jogkörét meghatározó szabályzatok teljes szövegét tartalmazza. A bevezető a továbbiakban vázolja az egyes, háború alatti minisztertanácsokat, nyomon kíséri összetételük változását, új minisztériumok alakulását stb. A háború alatti magyar minisztertanácsok politikai jellemzése à bevezető értékes része. Hibájául lehet azonban felróni, hogy néhány oldalnyi terjedelmébe szinte belezsúfolja a dualizmus csaknem valamennyi problémáját. A „kétcentrumú" Monarchia belső ellentmondásainak történeti vizsgálata — különösen az adott rendkívül rövid formában — nem lehet egy dokumentum-publikáció bevezetőjének feladata. A bevezetés végül a minisztertanács tárgyalásának, a jegyzőkönyv létrehozásának mechanizmusát ismerteti, s az olvasó számára világos, a szakember részére teljesen kifogástalan archeográfiai tájékoztatót nyújt. A kötet összesen 141 minisztertanácsi ülésről tájékoztat. A tárgyalásra került kérdések nagyobb részét kívül hagyja vizsgálódási körén: ezek ugyanis olyan jellegűek voltak, amelyek az ún. folyó ügyekhez tartoztak, s egyáltalán nem voltak jellemzők a minisztertanács háború alatti tevékenységére. A háborúval kapcsolatos anyagok egy részét is mellőzi az összeállítás azzal az elfogadható indokolással, hogy ezek az anyagok másutt már megjelentek.Ide a törvények és rendeletek szövege és indokolása tartozik, amelyek valóban fellelhetők a Magyar Törvénytár és a Rendeletek Tára megfelelő köteteiben. Ha megkíséreljük összeállítani a közölt 404 dokumentum alapján a kötet tematikáját, igen változatos, sokrétű képet kapunk. Az első anyagok a háború kirobbantását közvetlenül megelőző hetekből és napokból valók, s ha a magyar uralkodó körök politikájáról nem is adnak világos rajzot, mégis szemléltetik e körök közvetlen háborús felelősségét. Ezek a dokumentumok ugyanakkor bemutatják a háborús gépezet kiépülésének folyamatát is, bepillantást engednek a termelésnek, elosztásnak, igazgatásnak abba a szövevényes hálózatába, amely átfogta az egész ország életét, s egyesek számára soha nem ismert gazdagság forrását nyitotta, míg másoknak — százezreknek és millióknak — a nyomor, a pusztulás, a fizikai megsemmisülés szervezetéül szolgált. A háború első néhány hónapja világosan megmutatta, hogy nincs remény arra, hogy a központi hatalmak rövid idő alatt „legázolják" ellenfeleiket, mint ahogyan ezt soviniszta sajtójuk gyakran emlegette. Kiderült, hogy hosszú háborúra kell berendezkedniük, s ez a hosszú háború gazdasági potenciáljuk, ember-anyag tartalékuk egészének megszervezését, harcba állítását követeli meg. Németországhoz és Ausztriához hasonlóan Magyarországon is különböző háborús „központok" alakultak, hogy — állami irányítással — koordinálják a háború szükségleteinek megfelelő termelést és elosztást a gazdasági élet kulcsfontosságú területein.