Századok – 1962
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858
A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSEI 869 gyalására is sort kerített, s így műve egyben elemi magyar nyelvtan is volt. Sylvester munkája kétségtelenül szellemi rokona az ugyanebben az időben megjelent Dubois-féle francia nyelvtannak, bár nem mutatható ki, hogy Sylvester Dubois nyelvtanát ismerte volna. * A konferencia harmadik része a korabeli állam kérdését vetette fel. Az október 12-i ülésen Pach Zsigmond Pál elnökölt. Magyar részről az első referátumot „Rendiség és központosítás" címen Elekes Lajos professzor, a történettudományok doktora tartotta. Referátumának első részében a római nemzetközi történészkongresszus anyagával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a központosított monarchia kérdésében folytatott kutatások — számtalan helyes részleteredmény ellenére — sem tudták a polgári történetírás gondolatszegénységét megszüntetni. A marxista történettudomány a központosítás vizsgálatánál abból a kölcsönhatásból indul ki, amely a gazdasági alap és a felépítmény között tapasztalható, és azt a kérdést teszi fel, hogy milyen változások indirltak meg a felépítményben (azaz az adott esetben az állam szervezetében) a gazdasági alapban beálló változások (egyszerű árutermelés, kapitalista árutermelés) hatására. Ennek a folyamatnak Kelet-Európára vonatkozó kidolgozása hatalmas feladatot jelent, különös tekintettel a kelet-európai fejlődés különleges vonásaira. Magyarország XVI — XVII. századi története olyan különleges feltételeket (török hódoltság, Habsburg állam stb.) mutat, amelyek megnehezítik a magyar állam belső erőkből fakadó fejlődési vonalának pontosabb megállapítását. A külső erők közül részletesen meg kellene vizsgálni a török hódítást, annak jellegét, a Habsburg állam kialakulását, központosítását, Erdély szerepét, s a magyar társadalomban a külső fenyegetés hatása alatt végbemenő változásokat. A belső változások közül pontosabb vizsgálat alá kehene vonni a második jobbágysággal és a nagybirtokkal kapcsolatban az árutermelés, a kelet-európai ..külön úton" való fejlődés kérdését, az ezáltal létrejövő társadalmi fejlődést és azt. hogy azok milyen módon befolyásolták a központosítást, a rendi uralom változatait. Végül fel kell tenni a kérdés másik részét is: hogyan reagáltak a felépítmény részei az alapban beálló változásokra. Mindezek a vizsgálatok rámutatnak majd a magyar állami fejlődés sajátosságaira. * Kardos Tibor professzor, akadémiai levelező tag „Köpzontosítás és humanizmus Magyarországon a 15. és 16. században" című korreferátumában elsősorban arra a kérdésre keresett feleletet, hogy milyen mértékben vált a humanizmus a feudális uralkodó osztály világnézetévé. A humanizmus gazdasági és társadalmi alapjainak bemutatása után rámutatott arra, hogy a humanista szemlélet első nyomaival Nagy Lajos halála után találkozunk, amikor e szemlélet a feudális anarchiával szemben nyilvánult meg. Zsigmond király kancelláriájában alkalmazta Pier Paolo Vergerio-t, akinek hatása nemcsak publicisztikai tevékenysége miatt volt jelentős, hanem mert Vitéz János révén óriási befolyást gyakorolt a későbbi kancelláriai személyzet humanista gondolkodásánakkialakulására. Mátyás már a humanista publicitás minden rendelkezésre álló eszközét megragadta. hogy politikai céljait alátámassza. Bonfini, Callimaehrrs, Galeotto és a többi humanista a törvények felett álló király eszméjét hirdették, Callimachus és utána Thuróczy a „második Attilát" tisztelte Mátyásban. A király maga is elősegítette, hogy ..igazságos" voltát énekesek hirdessék a nép között. Ha mindehhez hozzávesszük még a nemesség ismérveiről szóló új tanokat, akkor megállapíthatjuk, hogy Mátyás központosító kísérletében a humanizmus igen sokrétű szerepet játszott. A Jagelló-korszakban, a központosító kísérlet bukása után a humanisták hangja is megváltozott, Hercules helyébe Ulisses lép, a király-ideál már nem az ..élő törvény", hanem a nép tanítója, a főurakkal szemben erőtlen uralkodó. Ebben a korszakban a humanizmus sem törekszik a központosítás elősegítésére. Mohács után a humanizmus a két egymással ellentétes táborban jelenik meg: Erdélyben János Zsigmond és Báthory István, a királyi Magyarország területén pedig I. Ferdinánd uralma végén a pozsonyi kancelláriában. Az erdélyi humanizmus Bonfini művének kiadásával (Brenner Márton 1553, Heltai Gáspár 1565) a Mátyás korabeli „disciplina" kívánalmát hangoztatta. A királyi Magyarországon Zsámboki János (1568) adta ki Bonfinit, Istvánffy Miklós magyar történetében pedig Mátyás államát állította a központosított monarchia ideáljaként olvasói elé. Zrínyi Miklós, a költő Mátyás-tanulmányával zárul le a magyar központosítás irodalmi hagyománya. *
