Századok – 1962
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858
«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I ,,A központosítás és szuverenitás kérdése Lengyelországban a 16. században (A lengyel külpolitika főkérdései a 16. század második felében)" címen Kazimierz Lepszy professzor foglalkozott a lengyel külpolitika kérdésével. A külpolitikát meghatározó belső tényezők közül bevezetőjében röviden vázolta a lengyel társadalmi életben beállott változásokat, melyek következtében a királyok nem támaszkodhattak a polgárságra, hanem a köznemesség (Jagelló Kázmér, János Albert) vagy az olygarchia régebbi (Sándor, I. Zsigmond), esetleg újabban felemelkedő (Báthory István) tagjainak segítségével kísérelhették meg a centralizáció keresztülvitelét. Lengyelországot gazdasági helyzete elsősorban arra ösztökölte, hogy keleten, a gabonatermő területek felé terjeszkedjék, s ezt a külpolitikát a mágnások irányították, természetesen elsősorban saját érdekéik szolgálatában. Az idegen nemzetiségű királyok is főképpen saját (magyar vagy svéd) politikai céljaikat tartották szem előtt. A vallási viszonyok sem maradtak hatástalanul, a XVI. században Lengyelország megszabadult a pápai gyámságtól és inkább tartotta szem előtt saját érdekeit. A kulturális élettel ellentétben azonban a reformáció politikai téren csak igen rövid ideig éreztette hatását, az ellenreformáció ismét a Habsburg-katolikus politika járszalagjára vette az országot. A lengyel külpolitikát a nyugat-európai politika kérdéseivel csak a balti kérdés kapcsolta össze, egyébként megmaradt a maga kelet-európai keretében. A legkomolyabb méretű nemzetközi kérdés a török terjeszkedése volt. Lengyelország előbb igyekezett, az 1533-ban megkötött békét tartósítani, majd Báthory István uralma alatt a törökök ellen Litvánia, Oroszország, Moldva, Havasalföld és Erdély bevonásával hatalmas koalíciót összekovácsolni. Báthory halála után ezt a tervet Zamoyski János próbálta megvalósítani, de sikereket nem érhetett el. A török kérdés hozta Lengyelországot kapcsolatba a Habsburgokkal. Miután azonban a Habsburgok török-ellenes ligájának terve a lengyel trónra vonatkozó igényekkel is összefüggött, ennek a ligának a nemesség — a pápai nuncius, a lengyel főpapok és a jezsuiták minden erőfeszítése ellenére — sikeresen ellenállt. A XVI. század folyamán a lengyelek a Habsburgokkal szemben jóindulatú semlegességet tanúsítottak, a század végén azonban az ellenreformáció táborán belül a két hatalom között közeledés jött létre, ami ugyan nem jelentette a lengyel igények teljesülését, sőt tétlenségre kárhoztatta Lengyelországot a balti kérdésben, de a Habsburgok számára — főképpen a cseh felkelés idején — igen nagy előnyöket jelentett. Zamoyski koncepciója — orosz szövetség a török ellen, semlegesség a Habsburgokkal szemben — mutatja, hogy másirányú külpolitika is lehetséges lett volna, ennek végrehajtásához azonban hiányzott a központi hatalom. fi így a külpolitika nem az állam, hanem a mágnások önző érdekeit szolgálta. * Josef Janáéek (Prága) hozzászólásában a Habsburg monarchia kialakulásának kél -dósét tette szóvá. A cseh történetírás eddigi eredményeivel szemben elsősorban a főnemesség politikai koncepció-hiányának tulajdonította Ferdinánd főherceg cseh királlyá választását. * Wittman Tibor professzor, a történettudományok kandidátusa „Az erdélyi feje. deiemség központosító eszméi és azok európai kapcsolatai" címen tartott korreferátumot-Bevezetésében rámutatott a X V'H. század ellentmondásos politikai fej lődésének arra a vonására, hogy míg az erdélyi fejedelmek központosított állama Hunyadi Mátyás magyar államának helyreállítására, törekedett, ebben a törekvésében arra a magyar nemességre támaszkodott, amely a Habsburgok centralizáló irányzata ellen harcolt. A szó szoros értelmében önálló politikai tudomány nem alakult ki Erdélyben, Szepesi Korócz György I. Jakab angol király ,,Don Royal" fordítása (1612) éppúgy nem tükröz önálló koncepciót, mint Forró Pál Bethlen Gábornak ajánlott Qu. Curtius fordítása. Pataki Füsüs Jánosnak a 30 éves háború elején (1626) kiadott., ugyancsak Bethlen Gábornak ajánlott Királytükre az ..alkotmányos" nemzeti királyság eszméjét hangoztatva nem felelt meg a kor politikai helyzetének, s csupán annyiban különbözött Révai Péter, Lackner Kristóf stb. műveitől, hogy Habsburg-ellenes volt. Bethlen halála után a két Rákóczi György külpolitikája dinasztikus irányba fordult, ezzel együtt az ideológiai fejlődés is megállt. A század derekán Apáczai Csere János lett a puritanizmus vezető szelleme, de az angol forradalom hatására II. Rákóczi György elfordult a puritánoktól, minden erejével a feudalizmus védelmére törekedett. Az aranykor ideológiája nem a magyar, illetve az erdélyi történetre, hanem inkább idegen forrásokra támaszkodott, s érdeme a Habsburg-ellenes hagyományok fenntartása, a feudális anarchia elleni hare volt. *
