Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I határozza meg. A türelemnek az értelmiség (a humanisták) által hangoztatott fogalma az osztályharctól eltávolodó vagy abból kizárt egyének fogalma, osztályok közti béke illúziója. Az antitrinitáriusok és Erasmus közti kapcsolat nem átvétel, az unitáriusok a fentebb vázolt értelmiségi álláspontot elfoglalva olyan „racionális" vallást kívántak létrehozni, amely sem az elnyomottak, sem az elnyomók vallásával nem azonos. Dudith pályája ennek az általános érvényű összefüggésnek egyéni példája. * Székely György korreferátumában „a kopernikusi világkép előfutárjai"-val ós elterjedésével foglalkozott. A mai polgári történetírás gyakran túlzott mértékben hangsúlyozza Kopernikus előfutárainak jelentőségét, s úgy tünteti fel a lengyel renaissance kultúra nagy fiának művét, mintha az csupán a már korábban hirdetett heliocentrikus világkép felújítása lenne. Nicolaus Oresmus (1320? —1382) ugyan valóban kétségbevonta a ptolemaiosi világkép helyességét, s nem tartotta tudományos értékűeknek a nap mozgására vonatkozó bibliai idézeteket, végső fokon azonban mégis arra az eredményre jutott, hogy a geocentrikus felfogás a helyes. Nicolaus Cusanus (1401 — 1464) bíboros 1436-ban a heliocentrikus világnézet mellett foglalt állást, de megállapítását nem asztronómiai működése során érlelte meg, ez tehát inkább megsejtés volt mintsem tudományos úttörő megállapítás. Székely hangsúlyozta, hogy Cusanus-szal kapcsolatban kifejtett polgári felfogás, az ún. relativista irányzat nem állja meg a helyét, mert ha a naprendszer nem is alkot zárt teret, a heliocentrikus kép feltételenül helyesebb, mint a geocentrikus. Kopernikus olasz előfutárai közül a ferrerai Giovanni Bianchini, aki a föld tengelyének elhajlását (praeeessio) fedezte fel, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kopernikusi világkép •megszülethessen. Bianchini tabelláit egyébként az az Olmiici Ágoston adta ki Paduában. aki később a budai tudós társasághoz csatlakozott. A ptolemaiosi világkép helytelenségét a neoplatonisták is felismerték. Hipolit érsek kíséretének egyik tagja, Ceho Calcagnini értekezést is írt róla, ez azonban csak 1544-ben jelent meg. Ebbe a csoportba tartozik Kopernikus bolognai tanára, Domenico Maria de Novara (1454—1504). Mindezek azonban — amint azt Kardos Tibor már hangsúlyozta — csupán sejtések voltak, és semmiképpen sem csökkenthetik Kopernikus rendszeralkotó matematikus szellemének érdemét. Kopernikus tanulmányait a krakkói egyetemen kezdte meg, amely a csillagászat és a földrajz-tudomány művelése terén a XY/XVI. század fordulóján az élvonalhoz tartozott. Számtalan munka bizonyítja, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából külön úton járó lengyel fejlődés nem befolyásolta ezeknek a tudományoknak beható művelését, Kopcrnikusnak személy szerint származása (apja nagy kereskedelmi vállalkozásokban vett részt) és itáliai tanulmányai révén különösen sok alkalma volt rá, hogy a földrajzi felfedezésekkel és a térképészet fejlődésével lépést tartson. Kopernikus felfedezésének eredményeit tulajdonképpeni nagy művének (a halála táján megjelent ,,De revolutionibus onbium coelestium libri VI") kiadása előtt megismerte a világ Rheticusnak (Georg Joachim von Lauchen-nak) Schöner nürnbergi csillagászhoz intézett leveléből, de elfogadásukat a reformáció sem könnyítette meg lényegesen. Andreas Osiander nürnbergi lutheránus prédikátor Luther és Melanchthon hatására és Rheticus kifejezett kívánsága ellenére a mű nürnbergi kiadását olyan előszóval látta el, amely a számításokat puszta hipotéziseknek minősítette. Lengyelországban és a krakkói egyetemen szabadon hirdethették tanait. Magyarországon Apáczai Csere János hirdette azokat. * Balázs János korreferátumában a ..lengyel humanizmusnak a lengyel és magyar nyelvtan kialakulására gyakorolt hatásával" foglalkozott. A nemzeti nyelveknek a latin irodalmi nyelvvel szembeni harca a renaissance idején bontakozott ki Kelet-Európában. A XV/XYI. század fordulóján virágkorát élő krakkói egyetemen Donatus nyelvtana volt használatban, 1519-ben pedig megjelent Zaborowski latin nyelvtana, majd lengyel helyesírása, amely Hus cseh helyesírását vette alapul, s nem annyira az elv gyakorlati megvalósítása miatt, hanem inkább azért lett jelentős, mert más helyesírási művek — többek közt Dévai Biró magyar helyesírásának is — mintaképül szolgált . 1563-ban P. Statorius francia protestáns emigráns a Krakkóban tanuló magyar Dudith ösztönzésére írt lengyel nyelvtant az idegennyelvűek számára. Krakkóban tanult 1523—28 között az első magyar nyelvtant író Dévai Biró Mátyás is, művében Zaborowski munkájának hatása ismerhető fel. Az ugyancsak Krakkóban tanuló Erdősi Sylvester János latin nyelvtana tulajdonképpen Donatus német átdolgozását egészítette ki magyar szövegekkel. 1539-ben Sárvárott kiadott Grammatica Hungaro —Latina-jában azonban már egy lépéssel tovább menve latin nyelvtan címén a magyar nyelvtani sajátságok tár-