Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I állandó növekedése konjunktúrát teremtett a lengyel mezőgazdaság számára, de nem döntötte el azt a kérdést, hogy ebből ki fogja a hasznot húzni (a parasztok, a nemesek, vagy a polgárok ?). Ezt a kérdést — Malowist véleménye szerint — „egyedül a lengyelországi osztályrend döntötteel", hiszen más exportáló államokban (pl. Franciaországban) nem került sor a „második jobbágyság" kialakulására. A nemességnek nagy gabonamennyiségekkel és a szállítási költségek fedezéséhez szükséges pénzzel kellett volna rendelkeznie ahhoz, hogy a XV. századvégi, XVI. század eleji konjunktúra hasznát lefölözze. Ez viszont szükségessé tette volna az állam egész rendjének megváltoztatását, amit a nemesek egymásközti versengése akadályozott meg (mindegyik szerette volna a másik jobbágyát elcsalni, s ezt a parasztok kihasználták). Bizonyos területeken (pl. Mazóviában) már a XV. században sor került a robotkötelezettség bevezetésére. Az országgyűlések 1494/96-től kezdve arra törekedtek, hogy a parasztokat röghöz kössék és a földesúri bíráskodásnak vessék alá. A lengyel történészek sokszor csodálkoztak azon, hogy a parasztság nem védekezett erélyesebben a nemesség támadásával szemben. A kérdésre a gazdasági jelenségek vizsgálata adja meg a feleletet. A XVI. század nyolcvanas éveiig a növekvő gabonakivitel az általános európai árforradalommal kapcsolatban gyorsan (a nyugati államokénál gyorsabb ütemben) növelte a gabonaárakat (bár azok abszolút értékben még mindig alatta maradtak a nyugat-európai áraknak), s ez előnyös volt nemcsak a nemesség, hanem a gazdag parasztok szempontjából is. A növekvő kizsákmányolással kapcsolatban növekedett a parasztság differenciálódása, s ez megakadályozta a paraszti egységfront kialakulását, a gazdag parasztok még kikerülhették a kizsákmányolás növekedését, a szegényebbek pedig városokba vagy újonnan megnyitott településekre költözhettek. A XVI. század végén, amikor az allódiális gazdálkodás általánossá vált és amikor a nemesség gabonakészletét — az allódiális gazdálkodás kevésbé termelékeny volta miatt — már csak a parasztok gabonatermésének kényszerfelvásárlásával és az allódiális területek növelésével növelhette, a gazdag parasztok tönkrementek. Jellemző, hogy amikor a XVII. században Ukrajnában megkísérelték a robot bevezetését, akkor a parasztok fellázadtak. A XVI. századvégétől kezdve tehát a parasztság helyzete minden szempontból romlott, sőt az allódiumok termésének csökkenése és a birtokok felaprózódása következtében a kis- és középnemesek a mágnásoktól kerültek függésbe. A második jobbágyság kialakulása a gazdasági élet egész területén éreztette hatását . A nemesség kiszorította a polgárságot a kereskedelemből. A XVI. században az ipar még fejlődött, de a század végén a textil- és bőriparban, a vasbányászatban, sőt az építkezésben is hanyatlás állt be. Az iparnak csak a luxusigényeket kielégítő része fejlődött tovább, Gdansk az egyik nagy luxusipari központtá vált, miután Hollandia kiszorította a tengeri kereskedelemből. A tömeges fogyasztásra dolgozó kisvárosok ugyanakkor hanyatlásnak indultak, egy részük az agrártelepülések színvonalára süllyedt. Az ipar sem a nagy mennyiségben exportált nyersanyag növekvő árával, sem a behozott olcsó iparcikkekkel nem tudott versenyezni. Sajátos antimerkantilizmus alakult ki, a kézműipar nehéz helyzete a céheket a termelők számának korlátozására kényszerítette. Az a eéhen kívüli iparos réteg, amely a nyugati államokban a kapitalizmus munkaerőpiacát alkotta, Lengyelországban a nemesi udvarokban és a nemesektől függő viszonyban élt. A centralizált állam kialakulását előkészítő nemzeti piac fejlődése megakadt, elmaradtak az ipari beruházások, a XVI. század végétől kezdve gazdasági és társadalmi téren az egész ország visszafejlődött. Az aliódiumon alapuló mezőgazdaság technikai szempontból elavult és a XVII. század folyamán nem versenyezhetett a külföldi termeléssel. A század végén és a XVH/XVIII. század fordulóján a háborúk meggyorsították a hanyatlás ütemét, Lengyelország egyre inkább az iparosodó Nyugat gyarmatává süllyedt. A feudalizmus megszilárdulása a társadalmat arra kárhoztatta, hogy a hanyatlás és idegen gazdasági és politikai érdekeknek való kiszolgáltatottság hosszú időszakát szenvedje el. * Az ülés második előadásában Makkai László kandidátus „Magyarország XV—XVII. századi gazdasági-társadalmi fejlődésének fő vonásai"-val foglalkozott. Magyarország XV-—XVII. századi gazdasági-társadalmi fejlődésének fő vonásait, a városok és az ipar hanyatlását, a jobbágyok növekvő kizsákmányolását és elnyomorodását, a feudális társadalmi rend fennmaradását már a magyar polgári történetírás is megállapította, okát azonban elsősorban a török uralomban kereste. Ha a marxista történettudomány nem is tagadja a török pusztítás hatását, a nyugat-európai fejlődés mögötti elmaradás okát mégis elsősorban abban a helyzetben látja, amelyet az ország