Századok – 1962
Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842
AZ ABSZOLUTIZMUS TÖRTÉIVETI KÉRDÉSEI Az elmúlt év decemberében, és ez év januárjában három napos vitán foglalkoztak a magyar történészek az abszolutizmus kérdésével. A vitát a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete iendezte, s azon a referensek, hozzászólók és hallgatók oly széles köre vett részt, hogy ez már magában véve dokumentálta a magyar történészek őszinte törekvését, hogy kilépjenek a téma szűkebb, körülhatárolt kereteiből, dokumentálta az érdeklődést az egyetemes történet problematikája, s főként, a marxizmus alapvető elméleti kérdései iránt. A vita megrendezésének többféle oka volt. Az 1956-ös római, az 1900. évi stockholmi Nemzetközi Történész Kongiesszus előadásai, hozzászólásai, a szovjet történetírás legújabb eredményei, a polgári, elsősorban a francia történetírás új munkálatai jelentették a külső ösztönzést. Másrészt pedig az elmúlt évben zárultak le az egyetemi tankönyv 1526 — 1790-ig terjedő átdolgozásának munkálatai, s e kötet a magyar történelem előadása során mind a magyar abszolutista kísérletek, mind a Habsburg-abszolutizmus kapcsán számos tisztázatlan kérdést vetett felszínre. Hasonló problémák merültek fel a Történettudományi Intézetben készülő új, népszerű-tudományos magyar történelem megírása ós megvitatása alkalmával. Ilyen előzmények után került sor a vitára, melynek előre megszabott programja a következő volt: I. Az abszolút monarchia főbb típusai témakörben a következő előadásokra került sor: Makkai László: Általános bevezetés. Az angol abszolút monarchia; Köpeczi Béla: A francia abszolút monarchia; Wittman Tibor: A spanyol abszolutizmus; Ii. Péter Katalin: A német fejedelemségek központosításának újabb irodalma; ISHederhauser Emil: Az orosz abszolutizmus; Perényi József: A török birodalom központi szervezete. H. A Habsburg-abszolutizmus és Magyarország témakörben a következő előadások hangzottak el : II Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus a XVII. század második felében; H. Balázs Éva: A felvilágosodott abszolutizmus a Habsburg birodalomban; Incze Miklós: A Habsburg-abszolutizmus a Szent-Szövetség korszakában; Benda Kálmán: A centralizáció társadalmi bázisa az erdélyi fejedelemségben; Heckenast Gusztáv: Az abszolutizmus prob Urnája a kuruc szabadságharcokban. Már a programban /elsorolt referátumok címei is jelzik, hogy, ha csak nem egy szoros korszakhoz kapcsólt vizsgálódás volt a kitűzött cél, az előadók országonként, fejlődósükben vizsgálták az abszolút államalakulatokat. így tehát általában a központosító törekvésektől vezették végig a folyamatot az abszolút uralmi forma kiteljesedéséig, illetve bukásáig. A legtöbb referátum rövidrefogott, de széleskörű historiográfiai áttekintést nyújtotta megfelelő problémakörről. Ily módon az előadók nemcsak saját eredményeikről adtak számot, hanem tájékoztattak is, felhívták a figyelmet a tüzetesebb .bírálatra váró újabb külföldi irodalomra. A két napra tervezett vita három napra nyúlt, mert a programban feltüntetett referátumokon kívül igen lényeges vita-előadások is elhangozottak. Ilyen volt elsősorban Molnár Erik akadémikus két, a legfontosabb elvi kérdéseket elemző hozzászólása, s Pach Zsigmond Pál akadémiai 1. tag, tanulmánynak is beillő elaborátuma. Mások (Mályusz Elemér, Hanák Péter, Szűcs Jenő stb.) a referátumok, illetőleg Molnár Erik és Pach Zsigmond Pál előadásainak egyes kérdéseihez kapcsolódva, elemezték a felmerülő problémákat, vagy vázolták a további kutatás feladatait. Az első tematikai kör vitájáról jelen ismertetés részletesebben szól, mert a leglényegesebb elvi kérdések itt vetődtek fel, a vita itt bizonyult a legtermékenyebbnek. A tematika második része, noha nem merült fel oly sok vitás kérdés, mégis igen ösztönzőnek bizonyult a magyar történet kutatói számára. *
