Századok – 1962
Vita - Trócsányi Zsolt: A „Wesselényi védelme” szerzőségének kérdéséhez 836
A „WESSELÉNYI VÉDELME" SZERZŐSÉGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 839 vei együtt, 1838 december végén s január első felében pedig ismét együtt revideálták az egész vádiratot. Mindezek után, ismételjük, mi lehetett Kölcsey és Benyovszky müve a védiratban? Kölcseyt illetőleg jogos a feltevés, hogy lényegében csak a Wesselényi s Deák által összeállítottak stilizálását, részben szerkesztését végezte el. Benyovszky szerepe szintén csökken. Az 1838 augusztusa után készült részek összeállításába bizonnyal belefolyt;. Itt azonban ismét mérlegelnünk kell mindazt, amit Wesselényi s Benyovszky (s többi ügyvédjei) viszonyáról az előbbiekben elmondottunk. A vádirat zárórésze hivatkozik arra, hogy Wesselényi pere alatt el volt zárva a gyógykezelés lehetőségétől, s az ily körülmények közt végzett munkától túlerőltetve, a teljes vakság küszöbén áll. Nos: ismeretes, hogy Wesselényi 1838 augusztus végén lép fel érdemben azzal a kéréssel: szeme megmentésére engedélyezzenek számára párhavi gräfenbergi gyógykezeltetést, s addig szüneteltessék a pert. A kérést, tudjuk, elutasítják. Ismerve mármost az 1838 júniusi—augusztusi incidenst Benyovszky val (s Wesselényi egész karakterét), nehéz feltételezni, hogy vádiratában egészségének a munka s a kúra nem engedélyezése miatt romlásáról szólna, ha 1838 októberében— decemberében nem dolgozott volna személyesen is a vádiraton. így az 1838 augusztusa után készült részeket is az ő s Benyovszky közös munkájának kell tartanunk; a nagynevű ügyvéd feladata bizonnyal elsősorban a perjogi érvek szolgáltatása s a pontos jogászi stilizálás volt. III. Van azonban még egy, a korábbi vitában figyelembe nem vett körülmény, amely véleményünk szerint erősen csökkenti a vádirat szerzőségének értékét, bárki művének is tekintsük egyes részeinek összeállítását. Arra a tényre gondolunk, hogy a védirat elvi része nem új érveket felsorakoztató jogi mű, hanem korábban (részben a kérdés 1836/6-i országgyűlési vitája során, részben a perbeli feleletekben) elhangzott érvek összesgezése. Mindehhez vegyük szemügyre magát a vádiratot. A derekas védelem a következő részekre tagolódik: 1) a védelem beadhatását megelőző gátló körülmények ismertetése; 2) a) a kifogásokkal való védelem törvényes voltának bizonyítása; b) az actoratus (felperesség) elleni kifogás; 3) a per érdemét illetően: a) az 1838. január 16-i ítélet elemzése; b) annak bizonyítása, hogy hűtlenség csak tettel követhető el; c) a kormány és fejedelem közti különbségről; 4) a tanúvallomásokról: a) tanukról s vallomásokról általában; b) a felperesi tanúkról általában, c) a felperesi tanúkról egyenként; d) általános felelet a felperesnek az alperesi tanúkról tett észrevételeire; e) alperesi tanúk a per tárgyát elsődlegesen képező kitétel nem mondására; f) felperesnek a királyi méltóság alacsonyítását illető vádjáról; 5) alperes célzata: a) általában; b) alperesre fogott titkos törekvésekről; 6) az oklevelek és körülmények összhangja; 7) befejezés. Mármost a védőirat elvi értékét illetően másodlagosnak kell tekintenük jónéhány részét. Az általunk 4. szakasznak vett terjedelmes rész lényegében egészében idetartozik (eltekintve a rendkívüli pszichológiai felkészültségről s logikai készségről tanúskodó általános részektől); itt ti. csak tények bizonyított vagy bizonyítatlan voltáról, tanúk hiteléről van szó. Hasonlóképpen kisebb az elvi jelentősége az 1. résznek; ez zömmel események ismertetése s eközben a fiscus és a királyi tábla által a perben elkövetett törvénytelenségek elemzése. Marad tehát a védelem elvi fontosságú részéül a 2—3. és 5—7. szakasz. Ami a 2. szakaszt illeti, az itt felsorolt érvek úgyszólván valamennyije szerepelt már a per korábbi szakaszában, az allegatiokban (egykorú magyar szóval „perbeli feleselések"-ben).17 Bárki lett légyen is a derekas v< delem e részének szerzője, munkája egyszerűen szerkesztési munka volt a per korábbi anyaga alapján. A 3. szakasznál csak annyiban más a helyzet, hogy az ott felsorolt érvek nem az alperesi replicakban nyertek korábban kifejtést, hanem a kérdés 1835—6-i országgyűlési vitájában. Ismét nem bocsátkozhatunk a kérdés részletes " Helyszűke miatt a részletes bizonyítástól itt el kell tekintenünk: esak arra utalhatunk, hogy a derekas védelem még az itt felhasználható törvényekből sem hivatkozik másra, mint amire a korábbi alperesi repiicak.
