Századok – 1962

Közlemények - Unger Mátyás: A források felhasználása a középiskolai történelemtanításban 823

824 CNGEJl MÁTYÁS A megoldást már a legelső történetíró kínálja: vissza kell térnünk a forrásokhoz, amelyekből kitetszik az események „szine", az élet „színe". Mindaz, amit Hérodotosznál olvashatunk, nagyjából két forrásra vezethető vissza: vagy a szerző maga látta, tapasztalta, vagy olyanoktól hallotta, akik közvetve vagy közvetlenül szemtanúdra hivatkozhattak. Az egykorú görögben a „liisztor" szemtanút, döntőbírát jelentett, aki biztosan el tudta dönteni, hogy valami így vagy úgy történt-e. És hogy miért tudta eldönteni, arra vonatkozólag útbaigazítást ad a „hisztéria" szó, amely kutatást, kérdezősködést, tudást jelentett. Az egykori görög követelmény ma is érvényben van. Az események sorában riöutem a ma historikusának — sa történelemtanárnak azzá koll válnia a szó minden vonatkozásában — csak akkor sikerülhet, ha nagyon kiismeri magát a források gazdag világában. Ha a mában minden idegszálával benne él, ha fontosabb megnyilatkozásait.számoutartja, értékeli, a múltra vonatkozólag pedig gyakran fordul az eredeti, korabeli források- | hoz. A történelemtanár lássa a jelent ós kutassa a múltat. Az a történelemtanár, aki csak 1 az osztálykönyvvel megy az órára, aligha képes igazán eredményes munkára. Meggyőződését az tudja tovább adni, a történelmet az tudja tanítványai előtt megeleveníteni, aki állandóan és jól előkészítve használja a forrásokat. .4 forrás fogalma és a források csoportosítása Ezután felvetődik az a kérdés, mit értek a forrás fogalmán. Néha a legegyszerűbbnek látszó fogalmak pontos meghatározása a legnehezebb. Emiatt pl., ha nem tévedek, van vagy 200 mondat meghatározás. Egy kicsit а forrással is ez a helyzet. Az efeletti vitát •azonban itt nem szükséges ismertetni. Ahhoz, hogy a források középiskolai használatával foglalkozzunk, — véleményem szerint — megfelel az a meghatározás, mely szerint általában minden olyan ránk maradt dolgot, mely alkalmas arra, hogy belőle a múlt életét rekonstruálhassuk, forrásnak tekinthetünk. A fogalom e tágabb értelmezése természetesen a források hihetetlen mennyiségét és féleségét foglalja magában, amit csak valamiféle csoportosításban tekinthetünk át. A dolog természetéből fakad, hogy ez a csoportosítás | is igen sokféle lehet. Használjuk fel a viszonylag legegyszerűbbet, amely a forrásokat tárgyi emlékekre, Íratlan szellemi hagyatékra és írott forrásokra osztja. A tárgyi emlékek igen változatosak. (Lakóházak, középületek, várak, kastélyok, templomok, ruhák, pénzek stb. Különösen fontos szerepe van a szerszámoknak.) Az emberiség történetének legrégibb századairól jóformán csak a tárgyi emlékek beszélnek. Ez alkalommal azonban a régészet, művészettörténet ós a néprajz körébe tartozó tárgyi emlékeket csak futólag kívánom érinteni. 1 Az íratlan izellemi hagyományok а nép, vagy valamely kisebb közösség tudatában élő történelmi elemek, amiknek íratlan jellegén nem változtat, ha a kutatók esetleg lejegyzik és közzéteszik. Az Íratlan szellemi hagyományok másodlagos jelentőségűek az írott történeti források mellett, anyaguk is jobbára a folklór körébe tartozik, felkutatásukat mégis igen hasznos beilleszteni a történelem szakkörök munkájába. i A történetírás számára az írott források jelentik a legfontosabb forráscsoportot. (A polgári történettudomány az írást annyira döntőnek tartotta, hogy határkőnek tekintette az emberiség történetében, s az írott források megjelenésétől számította a történelmi korszakot, a megelőzőt történelomelőttinek tartva. A marxista történettudomány elveti ezt az álláspontot anélkül azonban, hogy az írott források jelentőségét kétségbevonná.) Szűkebb értelemben а történeti forrás fogalmán én is az írott forrásokat értem, hiszen a középiskolás gyakorlatban elsősorban eimek a forráscsoportnak a felhasználása a legtermészetesebb, a legkönnyebb s egyben a legnagyobb haszrú. Ennek megfelelően most is inkább a kérdés áttekintése végett — a források felhasználásának sokféleségét ós gazdagságát illusztrálva — foglalkozom röviden a tárgyi emlékek felhasználásának — egyébként igen gazdag ós a tanítás eredményessége szempontjából igen figyelemreméltó — lehetőségeivel. A tárgyi emlékek felhasználása a történelemtanítáiban A tárgyi emlékek felhasználása az iskolai tanításban viszonylag szerény keretek között mozog. Ez jórészt a források jellegéből következik. A műemlékeket legfeljebb csak fényképen vagy jobb esetben diafilmen lehet az iskolában bemutatni, de a viszonylag kisebb tárgyi emlékek legtöbbje is tudományos tároló helyére a múzeumba kerül. Па azonban az órára — gyakorlatilag — nem is igen tudunk egyebet bevinni, mint egyszeregyszer egy-egy régi érmét, vázát, szerszámot, annál inkább megvan annak a lehetősége.