Századok – 1962

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása (1945) 795

81 ti SÁGVÁRI ÁGNKS és egyéni cégeknél is. Ezzel gyakorlatilag az egész ipari és kereskedelmi élet területére kiterjesztették a munkásellenőrzést. A 6. § szerint: „Az üzem vezetője köteles fontosabb intézkedéseiről az üzemi bizottságot tájékoztatni és negyedévenként az üzem egész tevékenységéről jelentést tenni." Ez a megfogalmazás a februárihoz képest bővíti a termelés munkásellenőrzésének körét. Az új kötelmek értelmében az üzemi bizottságoknak most már nemcsak jogukban állt az üzleti könyvekbe betekinteni, hanem a szükséghez képest azokat az üzem költségére könyvszakértővel megvizsgáltatni. A tapasztalás késztette a rendelet alkotóit a spekulációs lehetőségek elhárításának keresésére is. A rendelet büntetőjogi felelősség terhe mellett kötelezte a vállalatok vezetőségeit: minden olyan iratot, amelyben az üzem a szokásos üzletmeneten túlmenő kötelezettséget vállal, láttamoztassa az üzemi bizottsággal. Az üzemi bizottságok jogainak érvényesítéséről is gondoskodás történt. Védelmet nyújtott a tőkések várható támadásával szemben, amikor leszögezte, hogy az üzemi bizottságokban viselt tisztség nem szolgálhat felmondási indokul. Általában a bizottság tagjait — azonnali felmondásra alkalmat adó ok kivételével — a megbízatás megszűntétől számított 2 éven belül elbocsátani nem lehet; az üzemi bizottság tagjai hasonló termelést végző munkatársaikkal szemben anyagi hátrányt nem szenvedhetnek. A rendelet arra is ügyelt, hogy a munkások választott képviselői ne idegenkedjenek el megbízóik életmódjától, ezért kötelező volt az üzemi bizottsági tagok részére, hogy a termelésben részt vegyenek, hogy ne lehessenek „pöffeszkedők, új bürokraták". A kiélezett s még meglehetősen változó sikerrel folyó politikai harcok közepette az állami félhez fűződő viszonyban is határozati úton kellett az üzemi bizottságok jogait megerősíteni, nehogy a tőkés szava az ipar jórészt még változatlan felügyeleti szervein keresztül érvényesülhessen. Ezért megállapította a rendelet: a tulajdonos és a munkásképviselet között felmerült vitás esetekben elsőfokon az illetékes szakmai szakszervezet, másodfokon a Szakszervezeti Tanács és a Gyáriparosok Országos Szövetsége képviselőiből alakult paritásos bizottság, végső fokon pedig az iparügyi miniszter dönt. Ezzel hatálvát vesztette a fellebbezéssel foglalkozó márciusi kiegészítő rendelet.77 A februári rendelet — keretterv volt. Valódi tartalma a politikai erőviszonyoktól függően teljesedett ki. A májusi rendelet már pontosabban körülírta a munkásellenőrzés feltételeit. Mégis e módosított rendelet alkalmazása is harci kérdés volt. Ezért látszott célszerűnek, hogy a rendelet betartása fölött a Szakszervezetek Országos Tanácsa Üzemi Bizottsági Titkársága is őrködjék, mely kimondottan „azzal a céllal alakult, hogy az egyes üzemi bizottságoknak segítségére legyen minden vitás ügyben". "Tanulságos ennek a kiegészítésnek a története. A GYOSZ és a befolyása alatt álló szociáldemokrata jobboldal tevékenységének eredrrényeként Takács Ferenc iparügyi miniszter az üzemi bizottságok hatáskörét szűkítendő, márc. 31-én, az 50.499/1945 kiegészítő rendeletet adta ki, amelyben az üzemi bizottságok ós a vállalkozók közti vita fellebbezési fórumává az iparügyi miniszter alárendeltségében működő, a rógi rendszer megbízható híveiből összeállított ipái-felügyelőséget teszi. Hasonló eljárást írt elő a bányákat illetően is, a bányakapitányságokat jelölve ki fellebbezési fórumnak, mely „jogorvoslat kizárásával" határoz. 50 499/1945. Ip. M. Közli: Magyar Közlöny 1945. márc. 31. 3. és 8. §. — A kiegészítő rendelet ellen tiltakozik a budapest i 0з környéki üzemi bizottságok elnökeinek 1945. febr. 17-i munkaértekezlete. Csatlakoztak hozzá a vidéki nagyüzemi központok. Ld.: Szabadság, 1945. febr. 18.