Századok – 1962
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása (1945) 795
814 SÁGVAlii ÁGNES ellen, további együttműködésük feltételeként szabták meg az üzemi bizottságok jogainak korlátozását.7 4 Befejeződött a háború. Nemzetközileg is, itthon is a függetlenségi frontot alkotó osztályok érdekei szétváltak. A tőkés körök különböző érdekcsoportjai egységre léptek a társadalmi átalakulás megakadályozására, vagy legalábbis ütemének csökkentésére. A koalíción belül éleződtek az ellentétek. A burzsoázia még a részkérdésekben létrejött kötelezettségek teljesítése alól is igyekezett kivonni magát, az államosítás programja pedig ideiglenesen lekerült a napirendről. Az államapparátussal kapcsolatos munkák előterében a fegyveres erők szervezése állt, mely a gazdasági irányító szervek tevékenységéről némileg elterelte a figyelmet. 1945 nyarán — mint ismeretes — az osztályerőviszonyokban változás állt be, ez kifejezésre jutott a politikai pártok pozícióharcában, a hatalom gyakorlásában elsődleges szervek birtoklásáért folyó küzdelemben. A burzsoá offenzíva elsősorban a forradalmi úton létrejött népi szervek ellen irányult. A kisgazda és polgári sajtóban a rendőrséget rágalmazó cikkek sorozata látott napvilágot, az igazoló bizottságok számtalan döntését tette vitatottá az államapparátus szabotázsa, a Népbíróságok Országos Tanácsában és a népbíróságok keretei között szinte késhegyig menő harc dúlt egyes háborús bűnösök felelősségrevonásának mértékéről, illetve a rájuk mért büntetés nagysága fölött. Nagy hevességgel lángolt fel a viszály a nemzeti bizottságok helyéről, értékeléséről és ami ezzel egyértelmű: várható jövőjéről is.7 5 74 Fontos mozzanat volt az üzemi bizottságok helyzetének megszilárdításában a Szabadság 1946. febr. 21-i: „Üzemi bizottság, vagy üzemi tanács" című cikke. A Magyar Kommunista Párt nyilvánosan, a februári rendeletre támaszkodva elutasította a helyenként még lábrakapó időelőtti szocializálás gondolatát. Ezzel elhárította a burzsoá támadás érveit, mely az üzemi bizottság jogainak törvénybeiktatása ellen a magántulajdon elvének jelszavával indult harcba. A Magyar Kommunista Párt kétséget kizáróan leszögezte: a februári rendelet érvénybe lépett, keretet biztosított a munkásellenőrzés foganatosítására . . . Ezt a cikket a felszabadult ország legelterjedtebb lapja, a Néplap, 1945. márc. 4-i száma is átvette. 75 A kutató számára itt önkéntelenül is felvetődik az összehasonlítás lehetősége az üzemi bizottságok mozgalmának kezdetei és a nemzeti bizottságok működése között, különösen ha figyelembe vesszük, milyen növekvő szerepet töltöttek be az előbbiek a szocialista forradalom előkészítésének idején, míg az utóbbiak a központi államhatalom megerősödésével kapcsolatban hogyan veszítették el fokozatosan jelentőségüket. Anélkül, hogy a kérdés részletesebb elemzésére akarnánk kitérni, ez alkalommal csupán néhány szempontot szeretnénk megemlíteni, mely benyomásunk szerint indokolja, hogy a koTimunista párt inkább tudott munkájában a munkásosztály üzemi bizottságaira, mint a falusi nemzeti bizottságokra támaszkodni. Az üzemi bizottságok mozgalma a politikai tudatosság magasabb fokán állt, mint a nemzeti bizottságok. Ennek mindenekelőtt objektív okai is voltak: A nemzeti bizottságok fő működési területe a vidék, — az üzemi bizottságoké a város volt; az üzemi bizottságok a koncentrált ipar telepein, a nemzeti bizottságok pedig a szétszórt parasztgazdaságokkal álltak kapcsolatban; míg az országszerte gombaként szaporodó nemzeti bizottságoknak tagjai zömmel a hosszú ideig tartó politikai terror következtében elszigetelt dolgozó parasztok közül került ki — az üzemi bizottságokat azok a szervezett munkások hozták létre, akik a nagyvárosokban tömörülve, közvetlen harcban álltak a tőkével, politikai állásfoglalásukat évtizedes tapasztalatok formálták. A nemzeti bizottságok működésére és határozataira súlyos tehertételként nehezedtek a koalíciós összetételből adódó nehézségek. Az üzemi bizottságok viszont kezdettől munkásszervként léptek a közéletbe, melyben a munkáspártoknak vitathatatlan hegemóniájuk volt. A nemzeti bizottságok hatásköre sok koalíciós vitára adott alkalmat, sorozatosan kerültek a jobboldali erők támadásának középpontjába, mert puszta létük és cselekedeteik közvetlenül és nyíltan az új népi hatalmat testesítették meg. Egyébként e téren
