Századok – 1962

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása (1945) 795

AZ Г ZK Ml BIZOTTSÁGOK MEGALAKULÁSA (1«45) 813 viszonyt illető összes ügyeire". Jogai mellett ugyanakkor kötelességévé teszi a termelés előmozdítását. A meglevő helyzetből kiindulva nem elégedett meg a rendelet az ellenőrzés jogának kimondásával, hanem kiegészítette azt a termelési kezdeményezés aktív kötelezettségének leírásával. Az üzemi bizottság általában közreműködik javaslataival a jobb és gazdaságosabb termelés előmozdításában, új munkamódszerek bevezetésében és mindenben elősegíti a termelés eredményességét. Éppen ezért a munkaadók tartoznak az üzemi bizottságnak negyedévenként pontos jelentést tenni a vállalat helyzetéről, üzletmenetéről és a munkapiac várható alakulásáról. Még további nagyhorderejű jogot is rögzít a rendelet itt következő bekezdése: „Kiterjed ezenkívül a bizottság hatásköre az üzemnek a fasisztáktól való megtisztítására, valamint olyan egyének eltávolítására, akik résztvettek az üzemek megrongálásában." A tőkét egyúttal korlátozta a rendelet a profit felhasználásában is, mind a gyári beruházások hovafordítását, mind a termékek értékesítését illetően. Ez jóval több volt már az általános szakszervezeti jogok maximális biztosításánál is. Ezekkel a tőke egész működését a beszerzéstől az értékesítésig, a személyi állomány kiválasztásától az üzemek vezetésének részkérdéséig a munkásság hatalmi szervei ellenőrizhették. Ez intézkedések politikai következményei kétséget kizáróan mutatták a népi demokratikus állam jellegében végbement változást. Nagy előrehaladást tükrözött az a bekezdés is, mely részletesen felsorolja: kik tekinthetők a rendelet szempontjából alkalmazottnak. „Nem lehet alkalmazottnak tekinteni az igazgatókat és azokat a vezető tisztviselőket, akiknek a vállalat vagy személyzeti osztály vezetésében döntő befolyásuk van." Az ide vonatkozó korlátozás kirekeszti azokat a tulajdonoshoz közelálló üzemi vezetőket a választandó üzemi bizottságokból, akik károsan befolyásolhatnák részvételükkel az üzem mozgalmi életét. Másrészt a rendelet egyértelműen leszögezi, hogy az üzemi középkáderek alkalmazottaknak tekintendők. Ezért, amennyiben a munkások bíznak bennük, szintén megválaszthatok az üzemi bizottságba. Ez a rendelkezés határozott visszautasítása volt azon vádaknak, amelyek a nem fizikai dolgozókat szembe akarták állítani az üzemi bizottságokkal. Ugyanakkor, amikor szigorúan kirekeszti a vállalatok életéből a fasisztákkal együttműködőket és védi a választandó üzemi bizottság osztályharcos jellegét, az üzemi bizottság a vállalat összes dolgozójának képviselőjeként lép fel. A rendelet ezúton is az üzem egészére vonatkozó szervezkedés létjogosultságát demonstrálja, amelyben a munkások mellett őket megillető helyet tölthetnek be a műszaki és az adminisztratív személyzet képviselői is. Választhatóknak minősíti az ,,. . .üzletvezetőket, és a 10 alkalmazottat irányító művezetőket". Végül kötelezte a rendelet a munkaadókat, biztosítsák az üzemi bizottság működésének feltételeit: fedezzék a felmerülő költségeket. Rendelkezett arról, hogy az üzemi bizottság tagjait funkciójuk ellátása miatt megkülönböztetés ne érhesse, korlátozta a felmondás vagy áthelyezés lehetőségeit. A rendelet életbeléptetését követően sorra alakultak mindenütt az üzemi bizottságok. Előrelendítette munkájukat, hogy az országszerte kiépült kommunista pártszervezetek a vállalat helyi sajátosságainak megfelelően irányították az üzemi bizottságokat. A megalakult szakszervezeti központok is főfeladatnak tekintették az üzemi bizottságok segítését. Ebben az időszakban azonban a tőke is fokozott erőfeszítéseket tett megcsappant uralmának visszaszerzésére, rágalomhadjáratot indított az üzemi bizottságok