Századok – 1962
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása (1945) 795
812 SÁG VÁK1 ÁG N'ES munkáját". Vajon az az üzemi bizottság akadályozta volna a vállalat munkáját, amely a tőkések távollétében megszervezte az üzemek őrségét, kezdeményezte a helyreállítási munkát és a. lehetőségekhez képest azonnal gondoskodott a munkások szociális ellátásáról? Milyen gyakorlati értéke lett volna hatáskörüknek, amikor ezt csakis „az ellenőrző kezdeményező, az alkalmazottak szociális és bérpolitikai érdekét védő" funkciókban jelöli meg és semmiféle szankciót nem helyez kilátásba az üzemi bizottságok munkáját akadályozókkal szemben?6 9 A szociáldemokrata párt budapesti tagsága is tudomást szerzett az üzemi bizottsági rendelettel kapcsolatos előzetes vitáról. A fővárosi pártértekezlet határozottan szembeszállt az Iparügyi Minisztérium és a hivatalos pártvezetőség tervezetével. Míg a pártvezetőségben vita folyt arról, hogy az üzemi bizottságok „svájci rendszer" szerint, a „termelés megjavítását szolgáló szociálpolitikai eredményekért szálljanak síkra, hogy a felállítandó üzemi tanácsok ne érintsék a magántulajdont", — a fővárosi pártértekezlet követelte, vessenek véget a vitának, „az üzemek igazgatását helyezzék intézményesen az iizemi bizottságok kezébe".7 0 Február 15-én végül napvilágot látott az 50.000jlOOj 1945. 1 p. Min. rendelet.7 1 Megalkotásának körülményei néhány fontos következtetésre nyújtanak módot: A kormányhatározat értéke elsősorban abban állt, hogy éppen az üzemi munkások gyakorlati tapasztalatait emelte törvényerőre, és nem kitalált formulákkal kísérletezett. A rendelet kifejezte a népi demokratikus hatalom forradalmi jellegét, mikor az Ideiglenes Kormány túlment a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjában foglaltakon, szentesítve a tőke ellen irányuló intézkedéseket. Ezek után a proletariátus osztályérdekeiért vívott küzdelmeiben az új állam törvénveinek erejére is támaszkodhatott.7 2 A rendelet betekintést biztosított az üzemi bizottságoknak a vállalat egész ügykezelésébe, gazdasági tevékenységébe, munkafeltételeibe, mégpedig olymódon, hogy képviselőik a vállalatok vezető szerveinek ülésein tanácskozási joggal résztvehettek. A rendelet értelmében a 200 főt meghaladó alkalmazottat foglalkoztató vállalatok könyv- és ügyvitelét az üzemi bizottság ellenőrizhette, az igazgatóság, illetve vezető testület ülésén az üzemi bizottság által erre a célra kijelölt tagot teljes tanácskozási jog illette meg.7 3 Az üzemi bizottságok hatásköre — melyet a rendelet 2.§-a rögzít — szemléltető példája a hatalom változásának. Ez kiterjed ,,az üzemnek a munkalia Uo. 70 PI. Arch. 253/1—l. Ez az állásfoglalás is mutatta, hogy a fővárosi vezetőség som volt mentes a már előzőkben említett lúlzó radikális felfogástól. 71 Közli: Magyar Közlöny, 1945. fcbr. 18. 72 Találóan fogalmazza meg ezt a, különbséget a Szakszervezetek Országos Szövetségének XVII. kongresszusára készült jelentés, amikor összehasonlítja az üzemi bizottságok jogkörét a kapitalista országokban működő hasonló szervezetekkel. „Eme fő jsllegzetessége (beleszólás a termelés, és az áruk értékesítésének folyamatába — S. A.) különbözteti meg ezeket alapvetően a nyugati országok üzemi bizottságaitól. Olaszországban nincs törvényben lefektetett joguk ós hatáskörük az üzemi bizottságoknak, a dolgozók ós a tőkések közti erőviszonyok szabják meg azokat. Hasonló a helyzet a francia, belga üzemi bizottságoknál, amelyeknek például semmi közük sincs a munkásfelvételhez é3 az elbocsátáshoz. Ezenfelül ezekben az országokban a vállalat tulajdonosa vagy annak megbízottja is tagja az üzemi bizottságnak." A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének jelentése а XVII. küldöttközgyűlésnek. Bpest. 1948. 110. 1. 73 A rendeletet közli: Magyar Közlöny, 1945. febr. 18.
