Századok – 1962
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása (1945) 795
AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK MEGALAKULÁSA (1945) 811 tartása, a gyártulajdonosok termelési biztonságának megőrzése" és az is, nehogy a munkástömegmozgalom előretörése megrendítse a tőkéseknek az új rendszer demokratizmusába vetett bizalmát.6 6 A szociáldemokrata párt tagjai azonban, akik részt vettek az üzemek helyreállításában é3 a munkáshitalom üzemi szerveinek létrehozásában, a mindennapi gyakorlatban tették magukévá a kommunista párt politikáját, cáfolták a szociáldemokrata jobboldal érveit. Említésre méltó, hogy egyes szociáldemokrata — de nemcsak szociáldemokrata — munkások körében más veszély is fenyegetett: az, hogy jószándékú, baloldali törekvéseik a népi demokratikus átalakulásra káros demagógiához vezetnek. A szociáldemokrata baloldal körében ugyanis különösen erős volt az a tendencia, hogy egy új társadalmit tűzve zászlajára, m3»alkuvásként utasítsa el az antifasiszta egység és a burzsoáziával való együttműködés politikáját. A szociáldemokrata párt baloldalának eszmei gyengesége abban rejlett, hogy nem értették meg az osztályharc és a koaliciós politika összefüggését, lebecsülték, számításon kívül hagytákszéles kispolgári tömegek politikai elmaradottságát is. Ez a magyarázata a szociáldemokrata baloldalé helyzethez nem illő ultraradikális állásfoglalásainak, тз1у elöäzör 1945 februárjában ölt testet a jelszóban:,,Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért." ,,A kapitalizmus csődje beteljesedett és a szocializmus megérett a megvalósításra" — jelenti be mint azonnali tennivalót a kiadott röplap.67 Ez a „baloldali" jelszó a régi tulajdonviszonyokat konzerváló kísérletekre válaszként született meg, nem meggondolt gazdasági-politikai számítások útján. Nem számolt a magyar társadalom állapotával. Mégis, a törekvés egyértelműen éreztette azt is, hogy a szociáldemokrata dolgozók pártjuktól szocialista politikát vártak. Tehát viszonylag könnyebb volt őket meggyőzni, hogy az adott időszak szocialista rendszabálya nem a tulajdonbavétel, hanem a munkásfel ügyel it. Ebben a szellemben fogant a szociáldemokrata párt vezetőségének nyilatkozata a szakszervezetek és az üzemi bizottságok hatáskörének kiszélesítéséről. A szociáldemokrata pártban forrongó vitát elmélyítette a jobboldali szociáldemokrata vezetők új platformja. Ez, részben már elfogadva a Magyar Kommunista Párt javaslatát, az iparra vonatkozó „munkaterv"-ben kimondta: „Az állami üzemekben az üzemi bizottságok nagyobb hatáskört töltenek be, mint a magángazdaságban. Gondoskodnak a termelési lehetőség legmagasabbfokú kihasználásáról, éppoly felelősséggel, mint a vállalatvezetők."68 Ez az irányzat érvénybelépése esetén azonban nemhogy erősítette, hanem gyengítette volna az üzemi bizottságok helyzetét a tőkések javára. Ugyanis éppen tartalmától — a munkásellenőrzés lehetőségétől — fosztotta volna meg az üzemi bizottságokat azzal, hogy a népi demokratikus állam jogát korlátozta, a tőkések jogkörét pedig kiszélesítette volna. Annál is inkább, mivel a tervezet a gyártulajdonos korlátlan rendelkezési jogát külön biztosítani akarta. Eszerint a magángazdaságban is „az üzemi bizottságok kötelesek a törvényben biztosított jogaikkal élni, de nem avatkozhatnak bele a hatáskörükön túlterjedő kérdésekbe és különösen nem akadályozhatják a vállalat « PI. Arch. 253/1—50. 67 A jelszó, egyébként történelmileg az egész korszakra vonatkozóan, igaz volt, de figyelmen kívül hagyta a tényleges erőviszonyokat, nem adott választ az azonnali megoldásra váró időszerű kérdésekre. 68 Az SZDP munkaterve Magyarország gazdasági, politikai és szellemi újjáépítésére. Bpest, 1945. 10. 1.
