Századok – 1962
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: Az üzemi bizottságok megalakulása (1945) 795
«10 SÁGVÁRI ÁGNES jelentőségét, népi gyökereit és egyértelműen támogatta, élére állt. Összetettebb, ellentmondásosabb volt a szociáldemokrata párt reagálása. Kétségtelen, hogy az üzemi bizottságok szapoiodása meglepetésként érte a szociáldemokrata pártot. A szociáldemokrata vezetők nagyrésze nem látta, és nem is ismerte fel az átalakulás forradalmi jellegét, a tőkésekkel vívott harc új feltételeit. Nem bíztak eléggé a munkásosztály alkotókészségében. Idegenkedtek minden „nem alkotmányos", tehát forradalmi úton keletkezett szervezettől. Elgondolásaiknak a már létező szervezetek, helyi önkormányzatok „szociális tartalommal" való megtöltése felelt volna meg.6 3 Ezért ellensúlyozni akarták az üzemi bizottságokat. Felismerték, hogy a régi, sok tekintetben elavult bizalmi hálózatot felváltó, tömeges méreteket öltő üzemi munkásszervezet, mely a további perspektívák megítélésében önállóan határoz, magában hordja a szociáldemokrata párttól való elszakadás csíráit. A szociáldemokrata párt néhány megcsontosodott vezetője nem tudta magáévá tenni azt a merész lendületet, mellyel a munkavállalók a tőkések tulajdonjogát eddig elképzelhetetlen mértékben megcsorbították, és vezetési tapasztalat nélkül a termelés legfőbb kérdéseiben döntésre vállalkoztak. A szociáldemokrata párt vezetőségének tetteire nagymértékben hatott a szociáldemokrata ideológia is, amely tagadta a szakszervezeti munka politikai tartalmát, csupán korlátolt szociális funkciót tulajdonított annak. Bán Antal, a szociáldemokrata párt akkori főtitkára újból felelevenítve a régi nézeteket, a szakszervezeteket még februárban is óva intette a politikába való bekapcsolódástól, amikor pedig az üzemi bizottságnak már széles hálózata működött. „Meg kell állapítanom — mondotta —, hogy a kommunista párt a múltban sohasem tudott szakszervezeteket csinálni, mert nem értette a módját. Minden gazdasági sztrájkot politikai természetűvé változtatták át, hogy abból politikai mozgalom legyen. Mi ilyen szakszervezetet soha nem akartunk csinálni és ma sem akarunk csinálni. Ma ez a veszély fennáll, mert hiszen a két munkáspárt itt van és mindenkit magához ránt gondolkodási módja, vérmérséklete szerint."6 4 Mindezekből kitűnik, hogy az 1945-ös év fordulóján a szociáldemokrata párt vezetőinek jelentős része az üzemi bizottságok tevékenységét ellenezte, vagy legjobb esetben passzívan szemlélte. A szociáldemokrata jobboldal általában halogató taktikát folytatott, az üzemi bizottságokról szóló rendelet kommunista tervezetét pedig határozottan visszautasította. Valentiny Ágoston szociáldemokrata igazságügyminiszter többízben nyiltan megtagadta hozzájárulását a rendelethez, abban a reményben, hogy az idők múltával majd csak helyreáll az üzemek régi, úgymond „normális" rendje, melyben a tőkés és munkás viszonyát többé nem a munkásellenőrzés áltai megvalósított korlátozás szabályozza, hanem a társaialmi tulajdon változatlan fenntartása mellett a részeredményekért folyó reformista tárgyalások váltják fel.6 5 Ez a munka és a tőke harcában végbement forradalmi fordulatot éppen a lényegétől fosztotta volna meg. A szociáldemokrata párt gazdaságpolitikusainak az üzemi bizottságokkal szembeni érvei között megtalálható volt ,,a termelés folyamatosságának fenn-03 Az elképzelés előzményei a horthysta ellenforradalmi évtizedekben keresendők, mikor nem egy helyen, különösen Budapesten és környékén a köztégi képviselet estülelekben a szociáldemokrata törvényhatósági tagok működési köre szinte csakis a szociális ügyek intézésére vagy „ébrentartására" szűkült. PI. Arch. 253/1—4. 66 Kossá István visszaemlékezése. 1960. jún. 19.
