Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK MEGYÉBEN 75 állít... Az itteni forgalom páratlan fellendülése oly hatalmas tőkét emésztett fel Jászberényben, hogy ezeknek a követeléseknek a központ csak úgy tudott volna eleget tenni, ha más városokban korlátozta volna a hitelt. De mert ezt nem tehette, kénytelen volt maga azt tanácsolni a Pórteleki Szövetkezetnek, hogy lépjen ki az országos kötelékből, és alakuljon át részvénytársasággá. így lett a pórteleki szövetkezetből Jászberényi Gazdasági Takarékpénztár 1900 végén. Az új intézmény igazgatója Elefánthy Sándor középbirtokos gazda, gőzfűrész- és téglaégető-gyártulajdonos lett. Ez az igazgató — írja a fent idézett lap — „a vezetése alatt álló pénzintézet függetlenítését nemcsak arra használja fel, hogy a szövetkezet pénzkezelő egzisztenciáját továbbra is biztosítsa, vagy hogy fejlődését fokozza, hanem — mint par excellence gazda — az itteni gazdasági viszonyokat is javítani igyekszik... A Jászság az ország egyik legintenzívebben gazdálkodó része, ahol a lakosság rohamos szaporodásával szemben nincs meg a kellő földszerzési lehetőség. Ez a túltömött kicsi terület minden oldalról nagybirtokoktól van körül véve, amelyeken a kisgazda földvásárlási képessége hajótörést szenved. Ezen segíthet egy nagy részvénytőkével — és így még nagyobb hitellel — rendelkező pénzintézet, amely nagyobb birtokokat megvesz, és ezeket darabokra osztva, 10—20 holdanként adja tovább a kisgazdáknak. Sőt ajánlatosnak mutatkozik nagyobb birtokoknak hosszabb időre történt kibérlése is, amelyeket azután parcellázva ad kishaszonbérletekbe a gazdaközönségnek" (értsd: szegényparasztoknak — K. J.). Ilyen lehetőségek mellett a jómódú parasztság, de főként a szőlőbirtokos kereskedő-burzoázia, kihasználta a könnyű földszerzés alkalmait, olcsó áron vásárolt homoktalajú földeket, ahol szőlőt telepítettek. 1900-ban pl. egy újerdei középparaszt — el akarván kerülni termőföldjének és házingatlanának elárvereztetését — potom 1 500 Ft-ért hirdette meg az újságban eladásra tíz kat. holcl szőlőtelepítésre alkalmas földjét.73 Kétségtelen, hogy Jászberény város szőlőterülete ilyen módon rohamosan gyarapodott: 1895-ben 1 318 kat. hold szőlőterülete volt javarészt immúnis homoktalajon,7 4 s 1901-ben már 2 073,2 kat. hold immúnis homoktalajú szőlőterülete volt beültetve.75 A jászsági és a tiszazugi szőlőtelepekkel együtt a megye területén 1895-ben 3 943 hektár, 1897-ben pedig már 4 224 hektár és 1900-ban mintegy 5 156 hektár szőlőterületről közölnek adatokat a statisztikai kimutatások. A jászberényi redemptus középparasztok és középbirtokosok (Bartal-, Bathó-, Sárközi-, Pénzes-, Mizsei-, Vallus-, Friedvalszky-családok), de főként a város iparos és kereskedő-tőkései (Mandl, Schwartz Vilmos, Brünauer Ármin, Lippe Herman, Moller Bernát, Friebeisz János, Weisz István stb.) a régi történelmi borvidékek közvetlen szomszédságában (Pórtelek, Homok, Tőtevény, Neszűr, Űjerdő, Takácshegy, Bánhegy stb.) új szőlőkultúrát hoztak létre a dolgozóparasztság tönkretétele révén. A „Jászberény és Vidéke" című lap 1900. január 28-i száma vezércikkben foglalkozik a jászsági belterjes szőlőműveléssel, s kiemeli, hogy ebben „nagy érdemei vannak a Mandl-, Schwartz-, Lippe- és a Moller-családokból álló konzorciumnak, mert saját racionálisan kezelt szőlőjük sikereivel rászok-73 Vö. a „Jászberény és Vidéke" 1900. jan. 28-i számát, továbbá a Magyar Statisztikai Közlemények. Üj sorozat, 4. kötetét. 74 Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája, 1897. I. köt. 75 Magyar Statisztikai Évkönyv. 1895—1901. évfolyamok megfelelő adatai.
