Századok – 1962
Tanulmányok - Jemnitz János: Az anarcho-szindikalizmus franciaországi történetéhez 1914 előtt 748
AZ ANARCHO-SZINBIKAI.IZMUS FRANCIAORSZÁGI TÖRTÉNETÉHEZ 755 (a szociáldemokrácia, a politika, a demokrácia, a kispolgári szövetségesek, a proletárdiktatúra elvetése), azonban voltak pozitív elképzelései is. Valamennyi anarcho-szindikalista kiadványban, a kis brosúráktól a nagyobb igényű tanulmányokig, sőt könyvekig, visszatérő motívumként bukkan fel történeti elképzelésük: mindennapos, szüntelen-küzdelem'a tőke ellen a különböző közvetlen akciók révén (sztrájk, szabotázs, bojkott stb), amelyek a munkásokat megedzik arra, hogy az általános sztrájk segítségével a kapitalizmust egészében megdöntsék. Az anarcho-szindikalisták azt hirdették, hogy a győzelem után a társadalom életének igazgatását a munkásság gazdasági szervezetei, a gazdasági élet alapsejtjeit alkotó szakszervezetek vehetik át. A központi államszervezet helyét a forradalom másnapján a szakszervezetek kooperációja foglalja el. Ez már nem a XIX. századvégi ismert anarchizmus volt, mert hiszen az állam, a kizsákmányolás megszüntetését a munkásosztály harcaitól várták, nem az embert, hanem a munkásság felszabadítását állították középpontba, nem az egyének, hanem a szindikátusok kooperációját hirdették. Ugyanakkor a történelem napirendjére került főkérdésben azonos véleményen volt a két irányzat. Mind a XlX. századbeli anarchisták, mind a XX. századbeli anarcho-szindikalisták szembenálltak a szocialista pártok politikai platformájával, elítélték a politikai, parlamenti szervezkedést és a proletárhatalom megteremtését. De nem volt már egyszerű szindikalizmus sem. A bakuninista „kommunista anarchizmus" erősen hatott rá. Az állam, a párt, a haza teljes tagadása, a végletes decentralizáció hirdetése, a szervezkedéstől (tagdíjak stb.) való húzódozás kétségtelenül anarchista vonásokra utalt. Az anarcho-szindikalisták között — minthogy történetileg kialakult közös táborról van szó — megtalálhatjuk az eltéréseket. Egyeseknél alig vehetők észre az anarchista nyomok, másoknál erősebbek. Végeredményben az anarcho-szindikalizmus messzebb került az anarchizmustól, mint a szindikalizrnustól, főképpen a mindennapi harcokban. Kevésbé áll ez az elméleti konstrukció, a forradalom megvívásának, a kizsákmányolásmentes társadalom berendezésének téziseit illetően.8 Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az anarcho-szindikalista elnevezést kívülről kapta a mozgalom, mint láthattuk, nagyjából jogosan, amit résztvevőinek jó része elutasított és magukat „forradalmi" szindikalistáknak vallották. Azt kell mondanunk, hogy sokan valóban jogosan tiltakoztak az elnevezés ellen, mert az anarchista eszméknek rájuk nem volt befolyásuk. A szindikalizmus erős franciaországi jelentkezésének speciális okai E kérdés ismétlődően-vetődött fel a munkásmozgalom egésze, valamint a történetkutatók előtt. Számos marxista vélemény-ítélet hangzott el e tárgyban. A megállapítások azonban általában megegyeznek abban, hogy ezt néhány fő tényezőre lehet visszavezetni: ezek között első helyen szerepel a francia munkásság összetétele, de emellett nagy szerepet tulajdonítanak a francia politikai viszonyoknak, a munkásmozgalom ottani fejlődésének, a millerandizmus csődjének és visszahatásának és még sok más kisebb-nagyobb 8 Az elmondottakhoz hozzá kell fűzni, hogy itt csak a fő vonalakról van szó Az összkép az egyes országok, vidékek, történeti helyzetek szerint változott, és a kérdések, tendenciák nem zárultak le annyira egyszer s mindenkorra, mint az itt látszik. Erre, valamint arra a kérdésre, hogy miért a nyugati és a latin országokban terjedt el az anarcho-szindikalizmus, itt csak francia vonatkozásban térünk ki. 4*
