Századok – 1962
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1870. július 18-i közös minisztertanács 705
740 DIÓSZEGI IST Vi N Diplomáciai akkor, ha Poroszország vereségével a háborúnak vége szakadna. Ebben az esetben a győztes Franciaország a vele szemben lojálisán viselkedő Monarchia német igényeit kielégítené („francia győzelem esetén az okos eljárás gyümölcsöket teremhet").18 2 Tehát a „triász" megvalósítása (Dél-Németország Poroszországtól való elválasztása és önálló szövetséggé való szervezése lehetségessé válnék). De túlzó és az egész németséget fenyegető francia követelések esetén (Gramont Weissenburg előtt Poroszország 1866-os határainak visszaállításáról beszélt)18 3 Ausztria-Magyarország, mozgósított haderejére támaszkodva, mint Németország megmentője léphetne fel Franciaországgal szemben, és ezzel erkölcsileg is visszahódíthatná Németországot. „Ismételten emlékeztetek arra — olvashatjuk Beust emlékirataiban —, hogy a háború kirobbanása után hatalmas francia előretörés volt várható, olyan, hogy München elérését is kilátásba helyezték. A gróf Andrássy által támogatott és a Minisztertanács által elfogadott korlátolt háborús készültség számomra a fent említett eshetőség szempontjából nagyo,n alkalmas volt. Eljöhet a pillanat, hogy Ausztria újból megvesse a lábát Németországban, ha egy ilyen esetben a Megállj ! jelszóval közbelép."183 3 A katonai fellépés akkor válnék elkerülhetetlenné, ha a levert Poroszországnak a cári Oroszország segítségére sietne („tekintetünket Oroszország felé fordítsuk. . . és itt a háború esetén a háborúnak országunkban való népszerűségére is számíthatunk"). Ez a háború a korábbi elképzeléseknek megfelelően természetesen szintén a német kérdés megoldására szolgálna a Poroszországnak kedvezőtlenebb „keleti terrénum"-on. S jóllehet Beust eredeti terveiben az ilyen háború a kérdés elintézésének fő eszköze, a tisztán francia—-német háborúként kirobbant küzdelem keretei között és miatt csak kényszerűségből nyúlna a megoldáshoz. Beust optimális elképzelése az adott helyzetben: a triász létrehozása háború nélkül, amit a vitán elhangzott kijelentése: „de ebből (t. i. a fegyverkezéssel kísért semlegességi nyilatkozatból — D. I.) még nem következik, hogy soha nem lehet csapatfelállításhoz fogni anélkül, hogy fegyveres cselekményekre sor ne kerülne"184 — világosan tanúsít. A terv sikere természetesen elsősorban a francia fegyverek sikerétől függött, amit Beust annyira biztosnak vett, hogy az ellenkező esetet egyszerűen kihagyta számításaiból.18 5 Csupán a megfelelő osztrák külpolitikai magatartás kialakítására törekedett, amely lehetővé teszi Ausztria számára, hogy a francia győzelem gyümölcseiben részesedjék. Ez pedig annyit jelentett, hogy „Fran-182 „Dagegen könne im Siegesfalle Frankreichs ein kluges Vorgehen uns Früchte tragen." Uo. 183 Oncken : i. m. III. köt. 526. 1. 18зц Friedrich Ferdinand Beust : i. m. II. köt. 437. 1. — Beust a fenti eshetőséget még december végón, a sorozatos francia kudarcok után is lehetségesnek tartotta. „Welche günstige Chancen aber bieten sich für ein erfolg- und ruhmreiches Eingreifen Oesterreichs, falls militärische Niederlagen Preussen ereilen sollten? Dann liegt das Schicksal Deutschlands in Oesterreichs Hand ..." — írja felterjesztésébi n. Beust an Kaiser Franz Joseph, Wien, 25. Dezember 1870. HIIStA Min. des Äußern. Polit. Archiv. XL. Interna. Fasc. 53. 184 ,,. . . daraus folge aber noch nicht, dass man nie zu Truppenaufstellungen schreiten solle, ohne loszuschlagen." Ministerrath 18. Juli 1870. 186 „Hinni akarjuk egyébként, hogy a francia hadsereg ragyogó képességei, a nemzet hazafias szelleme ós óriási erőforrásai, melyek még érintetlenek, nemsokára helyrebillentik a mérleget" — írja még a német hadsereg augusztus eleji komolv sikerei után is. Beust à Metternich, Vienne,. J0 août 1870. Oncken : i. m. III. köt. 522—523. 1.
