Századok – 1962

Tanulmányok - Diószegi István: Az 1870. július 18-i közös minisztertanács 705

AZ 1870. J 0 LIOS 18-1 KÖZÖS MINISZTERTANÁCS-737 aktát Andrássy illetve Bismarck szempontjából elfogultan magyarázták.172 A kérdés egészének felvetését és megoldását azonban e helyes ösvényekre lépő történészek egyike sem tartotta szükségesnek. Bizonyára nem véletlen, hogy a Wertheimer-féle álláspont alapos revíziójára olyan történész vállalkozott, aki a „dualista" kollegáihoz hasonlóan a múltban saját eszméinek megtestesülését kereste. Heinrich von Srbikről, az osztrák konzervatív iskola világháború utáni legjelentősebb képviselőjéről van szó. Hogy miért nyúlt a konzervatív iskola feje az Andrássy-problematikához s annak egyik legkényesebb részéhez, s mindezt egy egészen jelentéktelennek induló tanulmány keretében .— arra ő maga adta meg a választ. ,,A magyar miniszterelnök idealizálásával végre egyszer szakítani kell. Vezérelve nem az egész Monarchia, hanem az új államiságához jutott Magyarország külön érdeke volt."173

Annak az alapelvnek az igazolására, hogy Andrássy nem összbirodalmi, hanem szűk magyar érdekeket képviselt, az Andrássy tevékenységét kitűnően ismerő Srbik számára egyedül a francia—porosz háborúval kapcsolatos magatartás kínálkozott. A hozzáállás és a végkövetkeztetésnek illő megállapítás bevezetőben történő kinyilatkoztatása mindenesetre eleve gyanút kelthet az olvasóban: mit fog vajon a konzervatív történész ilyen bevezető után produkálni? Nos, Sbriket tehetsége és történetírói lelkiismeretessége megmenti az olyan erőltetett és átlátszó hamisításoktól, mint amelyet liberális ellenfelei elkövettek. A július 18-i minisztertanács jegyzőkönyvét precízen analizáló történetíró az igazsághoz hűen mutatja be Beust és az „udvari párt" álláspontját. Andrássyt azonban nem érti, vagy inkább nem akarja érteni. Sbrik a magyar miniszterelnök politikai koncepcióját, illetve az általa Andrássynak tulajdonított elgondolásokat eleve elhibázott, szűk magyar érdekeken épülő elképzelésnek ítéli, s vele szemben (a dualizmus megteremtése miatt szerinte ugyancsak elítélendő) Beust külpolitikája mellet tör lándzsát. Eltekintve ezen -- véleményünk szerint alapjában téves — értékeléstől, Sbrik elsősorban abban hibás, hogy politikai beállítottsága folytán nem képes észrevenni: Andrássy 1870 július végén és augusztus elején (mint ezt majd később bizonyítani fogjuk) hasonló rész-célokra törekedett, mint az általa idealizált Beust. Az a történész azonban, aki a harmincas években a „Harmadik birodalom "-ban vélte felfedezni a XIX. századi nagynémet álmok megtestesülését, az eseményeket éppúgy csak saját nézetei torzító tükrében szemlélhette, mint a liberális irányzat szándékosan hamisító képviselői. 6 A historiográfiai szemle után vegyük fel ismét az események fonalát. A kérdés, amelyre most válaszolnunk kell, így hangzik: milyen külpolitikai elgondolások, tervek állottak az értekezleten elhangzott megnyilatkozások mögött, mi volt г koncepciója az ott résztvevő vezető politikusoknak az adott helyzetet illetően. A minisztertanácson történteket tulajdonképpen kezdettől ebben a keretben kellett volna vizsgálat alá venni, hisz ez adja meg a magyarázatot arra, hogy ki miért képviselte az adott álláspontot. Az általunk alkalmazott, kissé iskolásnak tűnhető „keresztmetsző" módszer azonban elkeriil-172 Friedrich Engcl-Janossi : Austria in the Summer of 1870. Journal of Central European Affaires, Vol. 5. No. 4. 173 Heinrich Srbik : Aus Österreichs Vergangenheit. Salzburg. 1949. G8. 1. 3 Századuk