Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
38 PEIÍJÉS GÉZA állandó hadsereg szükségességét éppen a török kiűzése miatt. Mindketten hangsúlyozták a háborúhoz szükséges pénzügyi eszközök előteremtésének fontosságát. Montecuccoli, éppúgy mint Zrínyi, támadóan és a döntő csata megvívásával képzelte el a töi ök hatalmának megtörését. Sőt, még az általános európai politikai helyzet értékelésében is sok tekintetben megegyezett véleményük, így Montecuccoli szükségtelennek tartotta, hogy külliatalmak adjanak segítséget a töiök ki veréséhez. Különösen a német birodalmi segélyről nem tartott sokat. Zrínyi is így látta a kérdést.7 7 A magyar hadtörténeti kutatás általában azt tartja, hogy alapvető különbség volt Montecuccoli és Zrínyi között a török elleni nagy háború hadműveleti irányának megválasztása tekintetében; Montecuccoli a Duna mentén tervezte a háborút, míg Zrínyi az általa sokkal hatásosabbnak vélt Drávairányt választotta volna. Amennyiben ez így volt, feltétlenül Montecuccolinak kell igazat adnunk. A magyarországi hadszintéren felbecsülhetetlen értékű utánszállítási vonal volt a Duna. Azzá tették a rossz útviszonyok és az is, hogy központi helyzete miatt nemcsak Magyarország, hanem Ausztria, a Német Birodalom területéről is rajta érkezhetett ide legkényelmesebben, leggyorsabban és legolcsóbban katona, lőszer, élelem és minden más, a háborúhoz szükséges anyag, valamint felszerelés. A felszabadító háború döntő hadjáratai mind a Duna mentén folytak. Nehezen tételezhetjük fel, hogy mindez elkerülte volna Zrínyi figyelmét. Egyébként is, ebben a kérdésben ß magyar hadtörténetírás pusztán csak feltevésekre van utalva, mert olyan kijelentés, mely szerint a Dráva-irány lenne a hatásosabb, nem maradt fenn Zrínyitől. A kutatókat az eszéki vállalkozás iránya téveszti meg, azonban láttuk az előadottakból, hogy e vállalkozás célja korántsem a török kiűzése volt, még előkészítésként sem fogható fel ahhoz, hiszen csupán Kanizsa ostromának megkönnyítése volt a célja.78 Ama állításunkat, hogy Zrínyi és Montecuccoli között hadtudományi elvi ellentét nem volt, cáfolni látszik Zrínyinek 1662-ben Montecuccoli ellen írt röpirata. Ebben, amint tudjuk, válaszolt Montecuccoli magyargyalázó iratára, és őt teszi felelőssé az 1661. évi hadjárat balsikereiért. A röpiratban valójában találhatók olyan részek, melyek arra mutatnak, hogy Zrínyi egy külön hadtudomány elvi síkjáról lúrálja Montecuccolit, és hogy ő elvi különbségeket lát a császári vezér és a magyarok hadvezetése között. A röpirat lehetőséget nyújt arra, hogy úgy tekintessék, mint a metodizmus—antimetodizmus ellentét tudatos kifejtése. A magyar hadtörténeti kutatás ezt a lehetőséget bőven kihasználta, de ki is kellett használnia, mert ezen kívül semmilyen más adattal nem rendelkezik arra nézve, hogy Zrínyi valójában hitt volna a két egymással 77 Montecuccoli a Deila Guerra col Turco-ban nyilatkozik úgy, hogy nincs szükség németbirodalmi segítségre (Lib. III., Cap. XLIV.), Zrínyi a Török Áfium-ban (Zrínyi Miklós hadtudományi munkái, 376.1.) — Tudjuk, hogy a török kiűzése jelentős birodalmi segítséggel ment végbe. Mindazonáltal Zrinyi és Montecuccoli véleményét nem lehet egyből elvetni, ugyanis a birodalmi hadvezérek és csapatok rendkívül módon megnehezítették a hadműveletek vezetését, mivel csak vonakodva fogadták el a Bécsből jövő utasításokat, és általában kétségbevonták a császár által kinevezett hadvezér autoritását. Ez sokszor bénítóan hatott a hadműveletekre. Sokkal többet ért volna, ha a segélyt pénzben adják, melyen Bécs zsoldosokat fogadhatott volna fel. Erre azonban éppen a németbirodalmi rendek ellenállása miatt nem kerülhetett sor. Másik oldalról azonban az is kétségtelen, hogy tekintve a bécsi udvarnál elburjánzott korrupciót, nem biztos, hogy a segélypénzeket rendeltetésszerűen használták volna fel. Ld. I. rósz, 613. lapot. 78 Ld. a 16. sz. jegyzetet.
