Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
A „METODIZMUS*' ÉS A ZBlNYÍ— MONTECUCCOLI-VITA 39 «llentétes hadtudomány létezéséhen. Épp ezért elsőrendűen fontos, hogy a kérdéses részeket megvizsgáljuk. Ezt uja Zrínyi: „Mi magyarok nemigen értjük módját, hogyan kell az ütközetet napról-napra halogatni; megtoilás nélkül nézni az ellenség dúlását; inkább a hazát, mint az ellenséget pusztítani; . . . Kitűnően értekezel az ütközetről is, de annyi nehézséget s annyi megfontolásra érdemes körülményt sorolsz fel, hogy soha el nem foglalhatták volna, sem meg nem védhették volna Magyarországot a- hajdani nagy vezérek és magyarjaink, ha minderre tekintettel lettek volna. Minthogy azonban hozzánk is behatolt a »soha meg nem ütközni« titkos tudománya; el is vesztettük Magyarország nagy részét."79 Tehát pontosan arról van szó, amit R. Horváth a metodizmus legfőbb jellemzőjének tart, ti. a csata aggodalmas kerüléséről. Mi más ez, mint a metodizmus—antimetodizmus ellentétnek elvi kifejtése? Meggondolandó azonban, hogy itt az ország elvesztését a döntő csata állandó kerülésének tulajdonítja, holott, ami szerinte ezt az elvesztést elindította, a mohácsi katasztrófa, éppen a csata kereséséből származott. Ezt írja a Vitéz Hadnagyban: „Adta volna Isten, hogy Cardinális Julianus és Tomori Pál vagy hogy kalastromokban maradtak volna vagy hogy külömböztétni és változtatni tudták volna a hadi értelmet, és mikor nem kellett, nem harcoltak volna, hanem más módot találtak volna, amely nem lett volna olyan kétseges ! - Ép volnál most ország, s nem nevetnének bennünk idegenek." És még sok helyen kárhoztatja Moháccsal kapcsolatban a csata mindenáron való keresését. Tehát ellentmondás van a röpirat és Zrínyinek más helyeken tett kijelentései között. Mindehhez még azt kell hozzávennünk, hogy nem Montecuccolit terhelte a felelősség az erdélyi hadjárat katasztrófájáért. Amint láttuk, ezt az erdélyiek is tudták és egyáltalán nem kárhoztatták Montecuccolit. Szinte elképzelhetetlen, hogy az egyébként olyan kitűnően tájékozódott Zrínyi egy évvel az események után ne ismerte volna a hadjárat lefolyásának valóságos körülményeit. Feltehetően politikai okokból bélyegezte meg Montecuccolit; nem szabad engedni, hogy az erdélyi események feletti nagy nemzeti felháborodás lángja kialudjék, sőt még jobban diszkreditálni kell Bécs politikáját. Magát Bécset támadni nem lehet, így a célpont Montecuccoli. Máskor a legélesebben támadja a nemesi közvéleménynek a reguláris taktikával szemben tanúsított lenézését és értetlenségét, most pedig teljesen e közvélemény szájaíze szerint beszél és a politikai cél érdekében erre az általa oly sokszor ostorozott tudatlanságra apellál. A kutatások mai állása mellett nem lehet egészen pontos választ adni arra, hogy mik voltak Zrínyi elképzelései a röpirat megírásánál; egy azonban már ma is kétségtelen: nem fedi alapvető stratégiai felfogását és nem tekinthető a Montecuccolival szembenálló „antimetodista" hadtudomány elvi kifejtésének. Ezt támasztja alá az is, hogy a sikertelen kanizsai ostromnak és TJj-Zrínyivár elestének körülményeit ismertető, 1664. évben írt emlékiratában nem találunk semmi olyat, ami eme hadtudományi elvi különbségre utalna. Ha valahol, akkor itt kellett volna kifejtenie a két hadtudomány létéről való elméletét, azok elvi és gyakorlati külöbségeit, és ezen az alapon kellett volna elmarasztalnia Montecuccolit és a többi generálist. Ez annál is inkább így van, mivel végül is személyi felelősségét kellene tisztáznia, s ilyen esetekben a személyi argumentáció mindig gyanús, ahogyan ezt maga is kijelenti.80 Tehát 79 Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. 415. és 417. 1. 80 Uo. 424. 1.