Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
36 PEIÍJÉS GÉZA azt tanácsolta, hogy a támadó „ólom lábakon" nyomuljon előre, azaz minden egyes előre tett lépését alapozza meg. Amint láttuk, éppen a megalapozottság hiánya miatt volt ellene az erdélyi hadjáratnak, és azt is láttuk, hogy jóslatai valóra váltak, és a hadsereg a nélkülözések következtében tönkrement. Ugyanakkor azonban azt is láthattuk, hogy olyan esetekben, amikor a körülmények azt megengedték, azt tanácsolta, hogy hagyják figyelmen kívül a fő hadműveleti irányoktól félreeső várakat. Kétségtelen, hogy nagy súlyt helyezett a hadműveleti vonalak biztonságára és ezt ajánlotta: „Vessük meg lábunkat szilárdan mindenütt, biztosítsuk hátunkat, foglaljuk el a folyókat és a szorosokat, támogassuk a várőrségeket, toljunk előre lépésről-lépésre biztos állásokat ... A helységeket, elfoglalásuk után, erődítsük meg szabályosan."71 Azonban Zrínyi sem vélekedett másként: „Ha az ellenség országában haddal beménsz, mindenről gondoskodjál, és arrul is, miképen visszajöhess; ne légy mint az hal, amely nem gondolja, hogy visszajöhet-e a varsából csak menten mégyen belé. Vaj ki sok vész el úgy; sem eleit sem utóiját meg nem gondolja a dolognak. A vizeken és egyéb kelőkön elég provisiót hagyj, hogy az ellenség hátul el ne foglalhassa, meddig te odajársz."7 2 Tehát teljes az egyetértés ebben a kérdésben Zrínyi és Montecuccoli között. 2. A várak hadászati jelentőségének túlbecsülése. Láthattuk, hogy a . várak jelentősége milyen nagy volt a korban. Montecuccoli sem tekintette a várakat öncélnak, hanem pontosan látta helyüket a háború egészében. Abban kétségtelen van valami igaza R. Horváthnak, hogy voltak a korban, akik eltúlozták a várak jelentőségét. Azonban ezek dilettánsok voltak. Igazi szakértők nem estek ebbe a hibába, ebbe az „optikai csalódásba", melyről már szólottunk. Éppen a legnagyobb szakértőnek, a várépítő Vaubannak írásai és tettei bizonyítják ezt. Zrínyi pontosan ezen a véleményen lehetett. Kétségtelen, hogy nem túlozta, de nem is bagatellizálta el a várak jelentőségét. Műveiben többször céloz arra, hogy értekezést fog írni a várakról, és nehezen tételezhetjük fel, hogy a végvári rendszert reformálni akaró, a Mura vidéket állandóan erősítő, Üj-Zrínyivárt felépítő Zrínyi ne tartotta volna fontosnak a várakat. 3. A határozott hadműveletek mellőzése és a tétovázó manövrírozás dicsőítése. Láthattuk, hogy Montecuccoli hadjáratai nem voltak határozatlanok, sem tétovák. 1673-ban a legcéltudatosabban manőverezettTurenne-nel szemben, és hadjárata nagy hadászati sikerrel zárult. Műveiben egyáltalán nem dicsőítette a manövrírozást, sőt a döntő, nagy csatáról szinte nosztalgiával beszélt, és azt minden esetben ajánlotta, amikor, a háború egészét tekintve, előnnyel járhat. Mindenesetre műveiben számos olyan kijelentés található, melyekben az elemekre és más nehézségekre bízza az ellenség leverését. Egy helyen például ezt írja: „Kerüljük a csatát . . , ha az ellenség katonái nem bírják a fáradtságot. . , ha betegség ütött ki sorai között, vagy remélhetjük, hogy az ellenséges hadsereg az időjárás megváltozása vagy az ellátásban bekövetkezett változások miatt kénytelen elhagyni állását vagy, ha pénzben és élelemben hiányt szenved."7 3 Azonban igen sok ilyen kijelentés található Zrínyinél is. A Vitéz Hadnagy-ban olvashatjuk: „Az éhség és szomjúság rontja el a hadakat, inkább hogysem az erő ... ha ... az ellenségre ezzel hadakozhatol, igen jó, mert minden győzedelem hasznos, de leghasznosabb az, aki kár nélkül 71 Delia Guerra col Turco. Lib. III., cap. LV. 72 Vitéz Hadnagy, 7. aphorisma. 73 Ausgewählte Schriften. 1. köt., 165. 1. 74 Vitéz Hadnagy, 58. aphorisma.
