Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Fügedi Erik) 353

KKÓHIKA 357 Lajos, Unger Mátyás és Mákkai László által tartott előadások színvonala igen magas volt. Sikerült megtartani a vidéki tanárok számára a konzultációkat (Debrecen, Székesfehérvár, Esztergom). Nem merült fel igény a tanári választmány által 1959-ben a Történelemtanítás c. folyóiratban közzétett, a konzultációs szolgálatra vonatkozó felhívással kapcsolatban. A beszámolási időszak mindhárom évében megtartottuk az országos középiskolai történelmi tanulmányi díjnyertesek, tanáraik és szüleik számára a klubdélutánt Sinkovics István elnöklete alatt. A tanárok részére évenként hirdetett pályázatok örvendetes tanulsággal jártak. Megmutatták, hogy tanáraink és vidéki kutatóink érdeklődése egyre fokozódott, hogy a pályázatok hozzájárultak az oktatómunkában a nevelő hatás ós tudományos tartalom elmélyüléséhez, s hogy bebizonyították, hogy a tudományos munkának iskolában, múzeumben és levéltárban egyaránt helye van. „Most, hogy a tagságot rendezzük, lehetséges és szükséges lesz a közgyűlés után a tanári tagozat ülésén szabályosan megválasztani annak választmányát, amely a titkárság felelős tagjait megfelelően támogatni tudná." A vidéki csoportok munkájáról 1959 folyamán R. Várkonyi Ágnes titkár tájékozódott. Ennek alapján képet kaptunk arról, hogy a vidéki csoportokhoz tartozó történészek főleg a Tanácsköztársaság történetével, az ellenforradalmi korszak helyi problémáival, a város, a helyi ipar és az agrárlakosság történetével foglalkoznak. Az akkor jelzett munkák közül azóta több napvilágot látott, egy pedig (Szendrey Istváné) kandidátusi disszertációként megvitatásra került. A Társulat igyekezett a vidéki csoportok munkájának megvitatását történésznapok, vándorgyűlések formájában alátámasztani. „A sikeres vándorgyűlésektől eltekintve azonban vidéki viszonylatban még sok a tennivaló. Az egy pécsi csoportot kivéve a helyi aktivitás nem kielégítő." Pécsett előadásokat tartottak a termelőszövetkezeti mozgalom kérdéseiről, ülésszakot a Tanácsköztársaság kérdésérők A Tanácsköztársaságról az észak-magyarországi csoport is ülésszakot tartott. A pécsi csoport ez évre készült munkaterve hat előadást, a történészpedagógusok továbbképzését, a pécsi adóban tartandó hetenkénti rádió előadásokat foglalja magában. A többi csoportokról szólva ki kell emelnünk, hogy Debrecenben Soboul párizsi professzor tartott előadást az 1794 évi franciaországi nópmozgalmakról, Szegeden pedig Hanzó Lajos adott elő a XVIII. századi dél-alföldi agrármozgalmakról és Tessedik Sámuelről. „Az utóbbi időben a rendes tagsági viszonyok helyreállításának következményeként a szervezési munka és a titkárság megerősítése is előtérbe került. Ennek folytán a közgyűlésnek kell eldöntenie, hogy a főtitkár és a társulati tudományos munkatárs, ill. a vidéki csoportok központi titkára mellett milyen új funkcióval erősítsük a szervezeti életet. Véleményem szerint az újra életre hívandó, ill. ezután megalakuló szekciók munkája egy nagy áttekintéssel rendelkező és munkabíró titkár tevékenységét fogja igényelni." A további munka egyik legfontosabb feladata a társulati tevékenység hatókörének kiszélesítése, aktívabb, idejét, s mondhatnám aprómunkáját is inkább a Társulat problémáinak szentelni tudó tisztikarra támaszkodva. Az új elnökségnek és titkárságnak meg kell találnia továbbá a módját, hogy a fiatalabb tudományos kutatókat, felsőoktatási dolgozókat, nagyobb számú érdeklődő tanárt vonjon be. Ennek formája lehetne a végző V. évesekkel foglalkozás az egyetemi városokban. A munka új formáit teszi lehetővé egyetemi hallgatók belépése a Társulatba. Mindezekre a rétegékre támaszkodva kellene biztosítani a budapesti (központi) társulati tevékenységen túl — hamarosan közgyűlésünk után — a vidéki szervezetek vezetősegeinek hatékony újraválasztását, munkájuk felélénkítését (Debrecen, Eger, Miskolc, Pécs) ill. újjáalakítását (Szeged, esetleg Szombathely), és táj központokká fejlesztését. Ne legyenek mindenfelé külön megyei csoportok, hanem egységes tájcsoportok, s ezeket a csoportokat nem filiálékkal rendelkező városi csoportokként kel felfogni. Új csoport alakítását formailag is lebonyolítani Székesfehérvárott, ahol a legkülönfélébb munkaterületeken dolgozó történészek most léptek be társulatunkba és nemcsak gazdag tartalmú folyóiratuk útján, de az év első felére tervezett társulati vándorgyűlésen is számot kívánnak adni kutatómunkájuk eredményéről. Mindez szükségessé teszi, hogy a vidéki csoportokat még a tavasszal, lehetőleg egy-egy elnökségi tag ós titkár látogassa meg és a vidéki vezetőségek megválasztása alkalmából helyi problémáikat és tudományos lehetőségeiket ott megbeszélje. Ha a Társulat működésében az új- és legújabbkor nagyobb szerephez jut, és ha az új tudományos eredményeket sikerült szélesebb tanári körök közé vinni, akkor az egyoldalúság veszélye nélkül nyílhatna lehetőség a középkori kutatás számára, esetleg szűkebbkörű speciális szekciókban más részletkérdések (bányatörtónet, várostörténet, historiográfia stb.) megvitatására. Mindezeket a feladatokat előmozdíthatná, ha a tisztújítás után az alelnökök és az elnökség tagjai közül mindenki meghatározott munkaterületek irányítását, patronálását is vállalná.