Századok – 1962

Történeti irodalom - Somogyi tizenkilencesek (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 350

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 350 A LEGŰJABBKORI TÖRTÉNETI MÚZEUM ÉVKÖNYVE Szerk.: Gerelyes Ede, Lengyel István (Budapest, 1959. 153 1.) E fiatal és igen fontos történelmi korszakkal foglalkozó múzeumunk először jelentkezik évkönyvvel a széles nyilvánosság előtt, hogy ne csak kiállításokon, hanem közleményekben is felhívja a figyelmet gyűjteményeire, s egyúttal bepillantást nyújtson munkájába. A Legújabbkori Történeti Múzeum azon az úton indult el, amelyre az első útjelző táblát az 1919-es Proletár Múzeum állította fel. Ennek az elődnek tevékenységével, a Tanácsköztársaság múzeumpolitikájával foglalkozik Gerelyes Ede múzeumigazgató tanulmánya. Mintegy ehhez kapcsolódik a következő nyolc kisebb-nagyobb terjedelmű, bőséges illusztratív anyaggal ellátott tanulmány, amely csaknem kivétel nélkül a múzeum 1919-es gyűjteményeivel ismerteti meg az olvasót. Kiss Sándor ós Lengyel István az oroszországi magyar hadifoglyok tárgyi emlékeit veszi számba; Nagy Dezső az 1919/20-as szegedi munkásszínjátszásra vonatkozó gyűjtését adja közre; Kiss Sándor a Tanácsköztársaság idején készült rajzokat és pannókat mutatja be; Ring Gusztávnó a megmentett 1919-es munkás- ós katonazászlókat ismerteti; Tarjányi Sándor áttekintést ad a Múzeumban őrzött, s a Tanácsköztársasággal foglalkozó visszaemlékezésekről, majd Ambrus József a munkáshatalom bélyegeiről ír. A cikkekot nemcsak fényképek, hanem az egyes gyűjteményekre vonatkozó katalógusok egészítik ki, s ezekhez csatlakozik a Múzeum egész fény képanyagára vonatkozó leltár. Végül egy magyarországi Lenin-szobor történetével ismerkedünk meg. A múzeum tevékenységét átfogó bevezető, a részlettanulmányok (orosz és francia rezümékkel), az egész igen szép kiállítású kötet nemcsak megismertet a Legújabbkori Történeti Múzeummal, de új látogatókat is toboroz annak. L. NAGY ZSUZSA SOMOGYI TIZENKILENCESEK Veteránok visszaemlékezései — a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára kiírt irodalmi pályázat díjnyertes művei (Kaposvár, MSzMP Somogy megyei VB. 1959. 120 I.) A Tanácsköztársaság 40. évfordulójára készülve a párt- és tanácsi szervek, a tudományos intézmények pályázatok, egyéni megkeresés útján igyekeztek szólásra bírni az első munkáshatalom életében tevékenyen résztvevő munkásokat, értelmiségieket, hogy élményeiket, tapasztalataikat közreadva újabb színekkel gazdagodjók a proletárdiktatúra eddig kialakított képe. E somogyi visszaemlékezés-gyűjtemény két szempontból is figyelmet érdemel: 1. Somogy megye 1919-ben kiemelkedő szerepet vívott ki magának, elsősorban termelőszövetkezeteinek jó munkájával; 2. a megyei munkásmozgalom vezetőinek nagy részét 1919 augusztusában az ellenforradalmi különítmények kivég ezték. így különösen értékessé válik az ellenforradalmi rendszert túlélt veteránok élménye, harcostársaikról szóló megemlékezése. A kötetben közreadott harmincegy írásban szinte kivétel nélkül két nagy kérdéskör kerül előtérbe: a vörös katonák és a Vörös Hadsereg harcai az intervenciós csapatokkal, valamint a hatalomrakerült ellenforradalom kegyetlenkedései (Bizwurm Antal, Kővári Mihály, Csákvári János, Somogyi Pál ós mások írásai). De olvashatunk természetesen a Tanácsköztársaságért lelkesen és hűségesen dolgozó-harcoló fiatalokról, a munkásosztály mellé állt pedagógusokról is. A szubjektív élményeken túl valamennyi írás egyegy új mozanattal világítja meg a Tanácsköztársaság történetét. Ha közülük egyet most külön is kiemelünk, ezt azért tesszük, mert Győrfi Antal visszaemlékezése a munkáshatalom előtörténetéhez igen fontos részleteket hoz nyilvánosságra. Győrfi Antalt 1919 márciusában, a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a Kommunisták Magyarországi Pártja küldte Somogyba, s ezzel kapcsolatos közlései igen fontosak a somogyi direktórium, a március 10-i hatalomátvétel megítélésében. A megyei pártbizottság kezdeményezésére megszületett kötet hasznos anyaga miatt jó szolgálatokat tesz a megye határain túl is. L. NAGY' ZSUZSA