Századok – 1962

Történeti irodalom - Erdélyi János levelezése I. köt. (Ism. Mályuszné Császár Edit) 342

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 344 a nevéhez, de ügyesen igazgatta a rá bízott intézményt a szabadságharc megpróbáltatásaiban. Ráday, a főigazgató, ritkán állott mellette, a felelősség jórészt az ő vállán nyugodott. A közölt levelek arra utalnak, hogy idejében az opera nagyobb szerephez jutott, mint Bajza igazgatásai alatt. A kiadó ezt vagy nem vette észre, vagy félt észrevenni. Holott ez a tény nem kompromittáló, oka nem abban rejlik, hogy Erdélyi rosszabb hazafi volt ellenfelénél, hanem részint abban, hogy értette és megbecsülte a zenét, részint abban, hogy a színházon belül legfőbb támaszai az operabarát Fáncsy és Szerdahelyi Józsefvoltak. A válogatás terén és a regesztákban is akad hiba. A kiadó valószínűleg nem tudja, hogy a Nemzeti Színház levéltára teljes egészében elpusztult, s így minden sor, ami a színházi ügyvitellel kapcsolatos, kétszeres értékű. A regeszták fogalmazása pongyola. Tudományos szövegben, közömbös személlyel kapcsolatban, nem használjukaz „elhenceg" kifejezést, mert ez minden esetben pejoratív (490.1., huszonegyedik reg.), Szerdahelyi József sem egy Mezei nevű „egyént" vesz fel a karba (494.1„ tizenkettedik reg.), hanem egy ilyen nevű énekest. Mezeiből később jónevű vidéki színész vált ós semmiképpen sem szolgált rá a szintén megbélyegző „egyén" kifejezésre. A színháztörténeti anyag jegyzeteihez elkelt volna a szak-lektor. Lexikon-cikkeink magyarázó szövege kevés, gyakran hibás, a színlapok közötti eligazodás pedig, mint észrevettük, szintén némi gyakorlatot igényel. Nem lehet célunk, hogy minden egyes hibás adatot kijavítsunk, de a legfontosabbakat mégsem hagyhatjuk szó nélkül, annál kevésbé, mert egy par excellence nagyhitelű akadémiai kiadványról van szó. Kezdjük azzal a már közszájon forgó tévedéssel, amely a két Kleist felcserélésében rejlik (464. 1.). Bizonyos szempontból ez szintén színháztörténeti tájékozatlanság eredménye: a nagy Kleist Magyarországon népszerű drámaíró volt. Folytassuk azzal a szintén színházi vonatkozású közléssel, hogy a Hazai rejtelmek nem novellagyűjtemény, hanem regény, s benne egy forró Nemzeti színházi este színes leírása is olvasható. (Jegyzet a 418. 1.) Már speciálisabban szakmai képzettséget igényel annak megállapítása, hogy Vándory nevű kritikus a negyvenes évek Magyarországában nem élt. Itt elírás, esetleg hibás olvasás vezette félre a kiadót: Vándorfy Bártfay László í rói álneve volt. (Jegyzet a 399. 1.) Valamennyi olyan tévedés, ami egy kicsit több munkával, valljuk meg, könnyen tisztázható lett volna. Aminthogy csak ebben a kiadványban él a komédiás „nagy lábon" (auf hohem Fusse; editor fordítása a 389. 1., 46. jegyzetben), viseli a Szontaghcsalád a „nógrádi" előnevet (390.1., 48. jegyzet) és azonos Balog István a saját lányával, Pepivel (472. 1., 277. j.) — Udvarhelyi Miklósnak óriási érdeme van, de nem az, hogy ö szervezte az első magyar opera-társulatot (407. 1., 81. j.) hanem, hogy ő segítette színpadi nyilvánossághoz a Bánk bán-t. (Nem pedig Egressy; 372.1., 21. j.) Udvarhelyi Sándor léte és Nemzeti színházi tagsága — ha már az Udvarhelyi-családnál tartunk — szintén nem tartozik a hazai rejtelmek közé (477.1., 309. j.). A 94. jegyzetben előforduló Dulcamara szónak kevés köze van Bartalhoz és a magyarországi latinsághoz, annál több Donizetti operájához (412. 1.). Bartay a fiatal Nemzeti Színház egyik legrátermettebb igazgatója volt. 1843-tól 1845 elejéig állott a színház élén, és Bartay Endre néven írta be magát a hazai színháztörténetbe. Igaz, hogy zeneértő ember volt, de emlékét nem annyira jelentéktelen szerzeményei őrzik, mint inkább a Himnusz, a Hunyadi László és a Szökött katona, amelyeknek illusztris szerzőit, Erkelt ós Szigligetit segítette munkájukban (433. 1., 133. j., ill. 444. 1., 164. j.). Füredit Mihálynak hívták, bár a jegyzetanyag határozottan propagandát csinál a Károly mellett, legalább ötször szerepel így (436. 1., 147. j., 441. 1., 155. j., 471. 1., 267. j., 477. 1., 310. j. stb.). Szerdahelyi Kálmán nagy színész volt, de mivel a csodagyermekség a színigazgatói pályán sohasem fordul elő, a sikeres direktor, akiről szó esik, édesapja, Szerdahelyi József (438. 1., 147. j.). Meg kell jegyeznünk, hogy a Nemzeti Színház műsorában nincs ismeretlen szerző. Az Orsz. Széchényi Kvtár. Színháztörténeti Osztályán kivétel nélkül minden darab íróját (legrosszabb esetben a fordítót) megtalálhatjuk, ha a színlap-anyagot helyesen nézzük át. Nemcsak olyan külföldi művek szerzőségét tisztázhatjuk ott, mint a XII. Károly Rügen szigetén — ami azért is érdekes az Erdélyi-kutató számára, mert fordítója Kolosy József cseleji földesúr, hajdan Erdélyi kenyéradó gazdája —, hanem közelebbit tudhatunk meg a Micbán családja c. műről is (475. 1., 301. j.). Pl. azt, hogy Szigligeti Ede írta és 1840. május 30-án mutatták be. Lezárva a színháztörténeti tévedésekről mondottakat, anélkül, hogy megközelítőleg is kimerítettük volna a témát, egy általános érvényű megjegyzésünk van a kiadó jegyzetelési módszerére. Nem szükséges minden jelentéktelen személy nevéhez magyarázatot fűzni. Az a Vince, akit Toldy Ferenc küldözget, nyilván a keresztnevén emlegetett hivatalsegéd (458. 1., 213. j.). Fekete, Erdélyi drámájának tisztázója, kevésbé titokzatos és kevésbé jelentéktelen személyiség ugyan, mert Fekete Soma, a Nemzeti Színház