Századok – 1962

Történeti irodalom - A demokrácia bölcsője – Régi görög hétköznapok (Ism. Ferenczy Endre) 337

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 337 A DEMOKRÁCIA RÖLCSŐJE Összeállította, az előszót, magyarázatot és jegyzeteket írta Sarkady János (Budapest. Gondolat Kiadó. 1960. 234 1.) RÉGI GÖRÖG HÉTKÖZNAPOK Szemelvények a görög művelődés forrásaiból. Összeállította, az előszót, magyarázatokat és jegyzeteket írta Ritoók Zsigmond (Budapest, Gondolat Kiadó. 1960. 254 1.) A Gondolat Kiadó Európai Antológia sorozatában megjelent két kötet műfaj tekintetében rokonságot mutat azokkal a Franciaországban és Angliában megjelenő népszerű sorozatokkal, melyek egy-egy történeti szempontból jelentős nép vagy ország mindennapi életét rajzolják meg fejlődésük légérettebb fokán. A rokonság mellett azonban az eltérések sem lényegtelenek. így az Hachette Kiadó La vie quotidienne sorozata és a Gondolat Európai Antológia kötetei között formailag a leglényegesebb különbség, hogy míg az előbbiben a korképeket egy-egy kiváló szakember rajzolja meg valamennyi forrás felhasználásával, addig a Gondolat által kiadott kötetekben az egykorú irodalmi források fordításaiból ismeri meg a kort az olvasó és a kötet szerkesztője csak bevezető tanulmánynyal és jegyzetekkel segíti elő a válógatott szemelvények jobb megértését. Ennek az utóbbi módszernek az előnye, hogy az olvasó közvetlenül, az egykorú források olvasása révén kap betekintést elmúlt civilizációk életébe, és így kapcsolatai is élményszerűbbek azzal a korral, melyet megismer. A demokrácia bölcsője, melynek Sarkady J. a szerkesztője, tárgyánál fogva is az erősebben történeti érdeklődésű kötet: az athéni demokrácia történetét, elsősorban annak virágzását mutatja be a görög irodalom tükrében. A lendületes és lelkes bevezető, melyet a szerkesztő a kötethez irt, éppen úgy megérdemli a figyelmet, mint azok a magyarázatok, melyekkel a válogatott szemelvényeket kíséri. Sarkady, helyesen, arra az álláspontra helyezkedik, hogy az athéni demokrácia komoly fejlődést jelent a rabszolgatartó rendszer viszonyai között az emberi szabadságjogok kivívása és gyakorlása tekintetében. Joggal utasítja vissza azt a szemléletet, mely az athéni demokrácia árnyoldalainak túlzott színezésével kisebbíteni igyekszik azt a fejlődési szintet, melyet a perikiesi állam képviselt. De, ha ez így is van — még nem menti fel a történetírót az alól a kötelezettsége alól, hogy a kort realisztikusan ábrázolja és rámutasson teljes nyíltsággal arra az éles antagonizmusra, mely a jelzett korban az athéni társadalmat jellemzi: a kiváltságos osztály és a korlátozott jogúak és elnyomottak közötti ellentétre. Úgy érezzük, hogy a szerkesztő, főként bevezetőjében, de a szemelvények válogatása által is, túlnyomórészt az athéni demokrácia fényoldalaira világít rá, és eközben a modernizálástól sem tartózkodik. Sarkadynak az az állítása, hogy az athéni demokrácia „minden elkerülhetetlen korlátozottsága ellenére mégis elsősorban szabad és dolgozó emberek önmagát kormányzó közössége volt, a dolgozók első világtörténetileg jelentős kísérlete a közösségi élet emberhez méltó formáinak kialakítására" (22. 1.) — a benne levő helyes mag ellenére elfogult és egyben (tévesen) modernizáló megállapítás. Az athéni demokrácia — amint erre egyébként másutt maga a szerkesztő is rámutat — a maga áldásait nem a szabad, mégcsak nem is a szabadnak született atlióni lakosokra sugározta, hanem — éppen virágzása idején — csakis a szabad és egyben polgárjoggal rendelkező szülőktől származó teljes polgárjogú athéni férfiakra. Ugyanígy félreértésekre adhat alkalmat a szerkesztő által használt „dolgozók" megjelölés is, hiszen a dolgozó fogalma akkor a közfelfogás szerint ellentétes volt a szabad ember fogalmával. (Vö. Ed. Meyer: Die Sklaverei im Altertum, Kleine Schriften. I. 196. 1. Anm.) Sarkady Bibliográfia címen könyvéhez függeléket csatolt, ahol rövid kritikai szemlót tart a görög történettel, különösen pedig az athéni demokráciával foglalkozó külföldi és magyar irodalom felett. Anélkül, hogy a teljesség igényét támasztanánk e bibliográfiai felsorolással szemben, kínosan érint olyan alapvető munkák hiánya, mint pl. P. Cloché : La démocratie athénienne, Paris. 1951, vagy L. Homo : Pericles, Paris. 1954. Ugyanígy sajnálatos az a kritikátlanság és egy bizonyos fogalomzavar, mely a magyar kutatásról elhangzott mondataiban mutatkozik. Nincs itt tér arra, hogy a szerkesztő állításaival vitába szálljunk a magyar ókorkutatás múltjának és jelenének kritikai értékelése felől, de az a felületes ítélkezés, amellyel itt találkozunk, csak visszautasításra találhat. A Régi görög hétköznapok, mint szerkesztője a kötet bevezetőjében írja, azzal a céllal került kiadásra, hogy megismertesse olvasóit a görög ember mindennapi életével, 22 Századok