Századok – 1962
Történeti irodalom - Opuscula ethnologica memoriae Ludovici Biró sacra (Ism. Hoffmann Tamás) 335
306 TÖRTÉNETI IRODALOM 335 reformistáknak azt a kérdést tette fel: hogyan képzelik, hogy a burzsoázia önként feladja gazdasági pozícióit, anélkül, hogy felhasználná a rendelkezésre álló politikai eszközöket (110. 1.). A kérdés leegyszerűsített megfogalmazása, felvetése ellenére is mindmáig élő maradt, legalábbis Nyugat-Európában. Guesde igaz és átütőerejű érvelése mellett azonban tovább is megtalálhatjuk a hibás gondolati elemeket, a mechanikus, merev értelmezéseket, még a későbbi nyolcvanas évekből származó cikkeiben is, amelyekben a reformoknak (bér, lakáskérdés stb.) csak propaganda jelentőséget tulajdonít, minthogy a kapitalizmusban nem képzelhető el szerinte továbbra sem lényeges javulás a munkásság számára. Kiváltképpen kitűnik ez a lakáskérdósben vallott felfogásából. Guesde először kereken tagadta, hogy valamit is tenni lehet a fennálló tulajdonviszonyok között (135.1.). Ezzel a szektás magatartásával azonban elszigetelődött, a helyi pártszervezetek adtak be konkrét javaslatot, amit azután ő is magáévá tett, bár ennek is csak propagandajelentőséget tulajdonított. E mechanikus szemlélete több esetben maga is kiváltott, vagy kiélezett ellentóteket a mozgalomban. Ezeknek természetesen más, többször mélyebben fekvő okai is voltak. Guesde e merev, szektás téves megítéléseinek ós gyakorlatának nem utolsósorban az volt az oka, amint ezt ő maga is kifejtette (142.1.), hogy attól tartott: a reformok megvalósítása elennó a kenyeret a proletárpárt, sőt a szocializmus elől is. Meg kell jegyeznünk, hogy a kötet szerkesztője erre a problémára nem fordított kellő gondot, és az előszóban sem tért ki erre megfelelő mértékben. Ez a probléma ugyan inkább a 90-es években kerül középpontba, és Claude Willardnak igaza volt, amikor a kortársak ós elsősorban Guesde megítélése nyomán nem a munkásmozgalomban jelentkező reformista és forradalmi irányzat küzdelmét állította központba, hanem a proletárpárt megteremtésén keresztül a proletariátusnak a burzsoáziától való függetlenedését. A kötet utolsó fejezete éppen arról szól, miként küzdött Guesde a tárgyalt utolsó két évben (1880 — 82) a polgári radikálisok ellen mind a belpolitika (legyenek azok eseti sztrájkok, vagy a legáltalánosabb perspektivikus kérdések), mind a külpolitika (gyarmatosítás) problémáit illetően. És abban, hogy a Kommün veresége után (amikor elhangozhattak Thiers szavai: „szocializmus nincs többé") két évtizeddel a proletariátus ismét önálló erőkónt lépett fel Franciaországban — Guesdenek is hatalmas része van. E történeti folyamatot ós egy nagy harcos életét ismerhetjük meg e kitűnően válogatott kis könyvből. JEMNITZ JÁNOS OPUSCULA ETHNOLOGICA MEMORIAE LUDOVICI BIRŐ SACRA Redigerunt: T. Bodrogi et L. Boglár (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1959, 472 1.) A Magyar Néprajzi Társaság és az Akadémiai Kiadó fontos küldetést tejesített e köny megjelentetésével, amely Biro Lajos, a nemzetközi viszonylatban is igen jelentős etnológus születésének századik évfordulóján mind belső tartalmában a szerkesztők, mind külső, igen esztétikus kivitelében a kiadó és a nyomda igényességét példázza. A szerkesztők — az emlékkönyvek megszokott tematikai tagozódásához igazodva — nemcsak Bíró Lajos etnológiai vizsgálatainak szűkebb tárgyköréhez közelálló dolgozatok megjelenését biztosították, hanem e kereteket túllépve számos olyan munkát is besoroltak a kötet anyagába, amelyek változatos tematikájukkal és a nemzetközi szakirodalomban jócsengésű nevű szerzőik gazdag listájával mindenképpen méltó módon szolgálják a kötet névadójának emlékezetét. * Számszerint 17 szerző 17 tanulmányát tartalmazza az emlékkönyv. A Mongol Tudományos Akadémia alelnöke Rincsen (Ulan-Bator) vallástörténeti tanulmánya nyitja meg a közlemények sorát, amely egyaránt bővelkedik a recens megfigyelések nyomán leszűrt eredményekben és az archivális forrásokból meríthető, adatelemzésekben (Zum Kult Tschinggis-Khans bei den Mongolen. Opferlieder tayil —a — yin da un). A. A. Popov (Leningrád), Szibéria őslakóinak kiváló ismerője egy nganaszan társadalomszervezeti problémát ismertet alapos anyagismeretből fakadó tájékozottsággal és finom vallástörténeti elemző készséggel (Die „Kuojka". Familien- und Sippenschutzgeister bei den Nganasanen). Egy kelet-afrikai vallástörténetivonatkozású terminus tárgytörténeti és etimológiai megfejtésére vállalkozik Ы. von Sicard (Uppsala) rövidreszabott,
