Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
A ,:ME10DJ2MUS" ÉS A ZEÍNVI—MONTECUCCOLI-VITA 29 ezeknek a céloknak az érdekében kidolgozta az államvezetés elméletét és módszertanát, a keresztény etikával merőben ellenkező politikai etikát, a hadseregszervezés, a stratégia és taktika új elméletét. . . így megteremtette az új politikai tudományt, az államérdeknek, aragione di statonak a tudományát."5 1 Miután azonban az abszolutizmus megszilárdult, a hatalom birtokosai feleslegesnek, sőt kimondottan károsnak kezdték látni Machiavelli tanításainak egészét, és annak polgári-forradalmi aspektusát kiküszöbölve, csak gyakorlati tanácsait, a ragione di stato módszertanát vették át. De hogy Machiavelli elveit reakciós értelemben használhassák fel, szükség volt egy forrásra, melyre ezeket az elveket Machiavelli megkerülésével vissza lehessen vezetni. Ezt Tacitusnál találták meg, és így jött létre az államrezón reakciós változata, a ,,Tacitusra átvitt, meghamisított machiavellizmus: a tacitizmus ... és a machiavellizmusból élősködő tacitizmus . . . reakcióssá vált, a status quo fenntartására törekvő abszolutizmus politikai elmélete lett".52 Zrínyi kezdetben szintén idegenkedett Machiavellitől, és a tacitizmust vallotta, de amikor a töröktől és némettől egyaránt független Magyarország létének szükségességét felismerte, és „a Habsburgok és jezsuiták neveltjéből a nemzeti abszolutizmus teoretikusává fejlődött, a tacitizmustól el kellett, hogy jusson Machiavellihez".5 3 A fejlődése csúcsát elérő Zrínyi módszere és felfogása teljesen megegyezett Machiavelliével, és szöges ellentétben állt a tacitizmussal, mely kozmopolita volt; „Zrínyi nemcsak magyarra fordította a tacitizmust, hanem azt nemzetivé tette, a magyar helyzetre alkalmazta: a tötök — magyar harcok világára, az idegen elnyomás alatt szenvedő Magyarországra, ahol a feladat a függetlenség kivívása és a nemzeti abszolutizmus megteremtése volt."5 4 Ez volt tehát Zrínyi politikai fejlődésének útja, melynek végén elérkezett Machiavellihez. Es mi lett volna kézenfekvőbb, természetesebb, filozófiai és hadtudományi szempontból elfogadhatóbb — és mindent összevéve, csábítóbb is ! —, mint hogy itt, ezen a ponton teremtse meg Klaniczay az egységet Zrínyi politikai és hadtudományi elmélete között? Mert, ha a tacitizmus elrontott politikai machiavellizmus, miért ne lehetne a metodizmus elrontott hadtudományi machiavellizmus ? Hogy metodizmus létezett, ebben Klaniczay -nak, mint irodalomtörténésznek sem oka, sem joga nem volt kételkedni, hiszen azt nemcsak R. Horváth állította, hanem az egész magyar hadtörténeti és történeti kutatás, sőt a külföldi írók egy része is. A feladat most már csak annak bebizonyítása volt, hogy a metodizmus Machiavellinél veszi eredetét, továbbá, hogy Zrínyi hadtudományi elveinek gyökerei is Machiavellihez nyúlnak vissza, ami, különösen a Vitéz Hadnagy-hun kimutatható szövegszerű átvételek után, már nem is látszott túl merésznek. Logikailag, a deduktív következtetés lépéseit tekintve Klaniczay gondolatmenete ellentmondás-mentes. Az első lépésben kimutatja, hogy a metodizmus Machiavellitől veszi eredetét: „A 17. század hadtudománya, a metodiz. mus, Machiavelli hadtudományi munkáira megy vissza, éppenúgy, mikén-)-, a tacitizmus az ő politikai megfontolásaira. De a metodizmus éppenúgy eltör, zította Machiavelli zseniális hadtudományi nézeteit, mint ahogyan a tacitiz. mus ezt a politikájával tette. A metodizmus tehát lényegében a hadtudomány 51 Klaniczay : Zrínyi Miklós. Bpest. 1954. 289 — 290. és 290. 1. 52 Uo. 292. és 293". 1. 53 Uo. 294. 1. 54 Uo. 294 — 295. 1. 11/
