Századok – 1962

Történeti irodalom - Guesde; Jules: Textes choisis (1867–1882) (Ism. Jemnitz János) 333

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 334 kai és a monarchista reakcióval fordul szembe és ezen az úton, mint a köztársasági, szociális érzelmű fiatal nemzedék sok más tagja, ő is csakhamar a Párizsi Kommün oldalán foglal állást. (Itt közölt írásaiban a vidéket próbálja felrázni. Más cikkeiben a versaillesiak kegyetlenségét ostorozza.) A Kommün bukása után öt évi börtönbüntetés elől külföldre, Svájcba szökik. Az emigrációs evőkkel J. Guesde életében is új fejezet nyílik. Még mint forra­dalmi demokrata, jakobinus érkezik Genfbe, de részben saját tapasztalatai, részben ii.dsebb, nagyobb forradalmi múlttal rendelkező emigránstársai csakhamar kigyógyítják ebből a „gyermekbetegségből". A jakobinus hatást a Svájc ós Olaszország munkásmozgal­mát ekkor uraló anarchista befolyás váltja fel. Guesde Genfben agitál, és ír. (Az ellenforra­dalmi hivatalos közlemények, sajtóhírek alapján összeállítja az ellenforradalmi terror vidéki „Vörös Könyvét"), Bakunin és az anarchisták oldalán részt vesz az Internacionálé 1871 — 72-es harcaiban. Gyenge szervezete ekkor leromlik, anyagi gondjai vannak és 1872-ben Romába távozik. Itt még közelebb kerül az anarchistákhoz (közvetlenül J. Guillaume-mal ismerkedik meg). Összeütközésbe kerül a rendőrséggel ós 1875-ben Milanóba költözik. Míg Közép- és Dél-Olaszország az anarchisták bázisa volt, itt északon már a szocialisták vetették meg lábukat, és Guesde is távolodni kezdett az anarchisták­tól. Ezzel egyidejűleg Milanóban megházasodott, gyereke is született. (Megjegyzendő, hogy a kötet anyagának összeállítása ezen a ponton hiányos, az olvasó az anarchista Guesde írásait nem ismeri meg.) Guesde 1876-ban tér vissza Franciaországba, amnesztia után. Ugyanez évben tartja első kongresszusát a francia munkások kongresszusa. A kongresszuson a Kommünt és a forradalmi eszközöket megtagadják, mutunlista elveket szegeznek le. Sokan emiatt nem látják, hogy a III. Köztársaság életében jelentős mozzanat következett be. Az alig­hogy hazatért Guesde nyomban rámutat a kongresszus jelentőségére, azt történeti perspektívájában a „negyedik rend" zászlóbontásaként jelölve meg (62—63. 1.). Guesde hangsúlyozza a polgári demokrácia korlátait, de az anarchistákkal szemben most mái­nem tagadja a parlamenti harc előnyeit. Egyben meghirdeti azt a harcot, amely az el­következő években idejének és energiájának legjavát foglalja le: az önálló proletárvona­lat akarja kialakítani, leküzdve a munkásságnak a polgári radikálisokkal kapcsolatos illúzióit (65 — 66. 1.). Érdekesek Guesdenek azon sorai, amelyekben a nőket „védi meg" a kongresszus határozatával szemben. Azonban már ekkor jelentkezik Guesdenek az a téves és káros felfogása is, miszerint a proletariátus a kapitalista rendszerben nem érheti el sorsa javítását, vagyis a reformokért való harcnak nem látja értelmét. Ez 1876-os cikkében a lassallei vasbórtörvónyre emlékeztető megállapításban jut kifejezésre (64. 1.). 1877-ben Guesde és a körülötte tömörülők szocialista napilapot adnak ki (L'Égali­té). A lap nem hosszú életű, állandó gazdasági nehézségekkel (Guesde maga és családja szinte állandó nélkülözések közepette ól), rendőri üldözéssel, zaklatással kell megküzde­nie. Guesde lapjában küzd a kommunardok amnesztiájáért, 1871 után elsőízben hirdetve meg sajtóban, hogy a haladás, szociális igazság a Kommünnek adott igazat (a radikálisok is amnesztiát kértek — és nem követeltek —, de úgy, hogy fátylat akartak borítani a múltra). Egyben ez a lap volt az első, amelyben Franciaországban népszerűsítették a marxista politikai gazdaságtan alaptóteleit. Ezzel Guesde hatalmas szolgálatokat tett még akkor is, ha e törvényszerűségeket (munkabér) rendkívül mechanikusan, abszolútan értelmezte, ismét kikapcsolva az emberi tevékenység visszahatásait (70 — 71. 1.). 1878-ban Párizsban a világkiállítással egyidejűleg a munkások nemzetközi mun­káskongresszust akarnak összehívni. A kormány a szervezőbizottságot (köztük Guesdet) letartóztatja. A bizottság kollektív védelmét Guesde vállalja magára. Nagyszerű beszédé­ben a nagy forradalom pávatollaival büszkélkedő polgári demokrácia szemére hányja, hogy a munkásságot megfosztják elemi szabadságjogaitól (78 — 85.1.). A börtön mártírom­sága új erőt, tekintélyt adott Guesdenek, és az 1879-es III. munkáskongresszuson már a Guesde által kidolgozott szocialista (kollektivista) programot fogadta el a küldöttek többsége. (A börtön hen kidolgozott első programtervezetet a kötet 94—97. oldalán találja meg az olvasó. Különösen sikeresnek tarthatjuk az elvi bevezető részt, amely kétség­telenül marxista szellemben fogant.) A kongresszuson a marxizmust képviselő guesdisták arattak győzelmet. Guesde-et bízták meg az új program megszövegezésével. Ismeretes, hogy Guesde a végleges programot Marx segítségével írta meg. Az 1880-ban elfogadott programot teljes egészében közli a kötet a marxi elvi bevezetőrésszel együtt. Igen jól sikerültnek kell tartanunk a guesdei közvetlen politikai és gazdasági követeléseket is (117 — 119 1.). A Párt ezen születési időszakában (1879 — 80) Guesde állandó propagandaharcot vívott a polgári radikalizmussal és a reformista elképzelésekkel, és részben az anarchizmus ellen. Guesde a marxista politikai gazdaságtani kategóriákkal felvértezve küzdött, a

Next

/
Thumbnails
Contents