Századok – 1962
Történeti irodalom - Hood; K. lásd Harvey; J. - Iongh; Jane de: Mary of Hungary; Second Regent of the Netherlands (Ism. Hermann Zsuzsanna) 332
306 TÖRTÉNETI IRODALOM 332 JANE DE IONGII: MARY OF HUNGARY, SECOND REGENT OF THE NETHERLANDS (Translated by M. D. Herter Norton) (London, Faber and Faber. 1959. 304 1.) MÁRIA MAGYAR KIRÁLYNÉ, NÉMETALFÖLD MÁSODIK RÉGENSE A könyv témája közelről érint bennünket, elsősorban ezért érdemes vele foglalkoznunk. Összefoglaló jellegű mű, ós ebben van pozitívuma: igen áttekinthetően, olvasmányosan vezeti végig Máriának, II. Lajos feleségének életét, magyarországi és németalföldi szereplését. Nem merül részletekbe, és csak a kiadott forrásanyagra támaszkodik, de — mint az elég alapos bibliográfia tanúsítja — bő anyagból válogatja ki a lényeges eseményeket. Â holland szerző határozott rokonszenvvel kíséri végig Mária életpályáját. Mégis — a felsorakoztatott tényekhez ragaszkodva — nem törekszik arra, hogy őt vagy az általa képviselt politikát népszerűnek tüntesse fel. Rokonszenvének alapja éppen az a „hősies" harc, amellyel a magyar királyné, majd a németalföldi régensnő az állandó ellenállást legyőzve védi a Hahsburg-politikát, testvéreinek, Ferdinándnak, illetve V. Károlynak érdekeit. A Habsburg érdekekórt folytatott harc az alapvető motívum Mária politikai szereplésében. 16 éves korában, 1521-ben, II. Lajos feleségeként Magyarországra érkezve, idegen, sőt ellenséges környezetben találja magát. (Csak Brandenburgi György ós Burgio császári követ állnak kezdettől fogva mellette.) Az ország anarchiába süllyedt,gazdasága elzüllött, kapuinál állt a török. (Megérkezésével egyidőre esik Nándorfehérvár elvesztése.) A leírás szerint Mária az, aki 1525-ben a Szapolyai-párt fenyegető előretörése ellen felveszi a harcot. Megszervezi a „Kalandosok" összeesküvését (Báthori István és Thurzó Elek részvételével), és ezzel eléri az 1526 áprilisi budai országgyűlésen Werbőczy lemondatását a nádorságról. Mohács után ő folytatja tovább a küzdelmet Szapolyai ellen, most már közvetlenül Habsburg érdekekért. Katasztrofális anyagi helyzetben készíti elő Ferdinánd királyságát. Ferdinánd maga, a sűrű és kétségbeesett hívások ellenére, csak 1527 nyarán érkezik Magyarországra. Királlyá választásával lezárul Mária politikai szereplésének első, magyarországi szakasza. Működésének második szakasza, az 1531-től 1555-ig tartó németalföldi régenssége sem állítja kisebb feladatok elé. V. Károly politikáját olyan országban kell megvédenie, amely súlyosan érzi ennek a politikának következményeit, amelynek viselnie és finanszíroznia kell a Habsburg-politika által felidézett meg-megújuló háborúkat Franciaország ellen. A szinte állandó — protestáns színezettel átszőtt — ellenállás legkomolyabban a genti ,,creeser"-ek felkelésében robban ki. A Habsburg-kormányzat szünetnélküli pénzigényei váltják ki 1539 —40-ben a genti felkelést. A veszélyessé váló, Németalföld más városaira is átterjedő felkelés leverésére V. Károly személyesen jelenik meg. Ami hiányérzetünket a könyv olvasása közben felkelti, az a gazdasági-társadalmi háttér megvilágításának teljes hiánya. Igaz, hogy ezen a téren — a Habsburg-nagyhatalom kialakulásával, a XVI. század első felében betöltött szerepével és társadalmi bázisával kapcsolatosan — számos a még tisztázatlan kérdés, amelyeknek megoldását összefoglaló műtől nem várhatjuk. Azonban ebből a szempontból ez a mű összefoglaló szerepét sem tölti be. Nem vesz például tudomást a nyugaton magas színvonalon folyó Fugger-kutatásról, amelynek pedig vitathatatlan tanulsága, hogy teljességgel lehetetlen ennek a kornak Habsburg-történetét a Fuggerek történetétől elválasztani. A Habsburghatalomnak a kereskedelmi tőkével ós az egyházi hatalommal való szoros összefonódására a szerző ott sem mutat rá, ahol az általa felsorakoztatott tények kiáltanak utána. (Például mintegy mellékesen említi, hogy V. Károly 1531-ben Németalföldön olyan oklevelet állít ki a Fuggerek és Welserek számára, amelyben előre mentesíti őket a németalföldi kormányzat vagyonelkobzási intézkedései alól.) A társadalmi háttér elhanyagolása szükségképpen azzal a következménnyel jár, hogy Mária személye és szerepe rendkívül eltúlzott jelentőséget kap. Ha szűk is volt a Habsburg-politikát támogató réteg mind Magyarországon, mind Németalföldön, mégis teljességgel elhibázott a könyv alapján kibontakozó kép, amely Máriát a Habsburg érdekeknek szinte egyedüli harcosává teszi Magyarországon és a Németalföldön egyaránt. E nagy jelentőséget a szerző Mária tulajdonságaival, férfias, parancsolásra, uralkodásra termett jellemével magyarázza. A naivságot súrolja az az igyekezete — az
