Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
28 PEIÍJÉS GÉZA Az elmélet legtekintélyesebb alkalmazója a magyar hadtörténetírásban Rónai-Horváth Jenő, a századforduló neves hadtörténésze volt.5 0 Szerinte a metodizmus úgy keletkezett, hogy Gusztáv Adolf újszerű stratégiáját a harmincéves háború után tovább akarták fejleszteni, azonban ez a törekvés, bár „igazolt és helyes volt, de — sajnos — rossz irányba tévedt". A baj az volt — folytat ja R. Horváth —, hogy az utódok félreértették Gusztáv Adolf hadviselését, sikereinek okát rosszul magyarázták, és ennek következtében téves elméleti eredményekre jutottak. ,,Az utódoknál azon merőben téves eszme vert gyökeret, hogy nagy eredmények csak a legszigorúbb óvatossággal, az ellenfélnek folytonos kerülgetésével. . . szóval ügyes mavővrirozással, végre a hadviselésnek bizonyos merev szabályok közé való szorításával, tehát a legkövetkezetesebb módszerességgel érhetők el . . . Ez elvek alkalmazása egy egészen különös hadviselési módot eredményezett", melynek jellemvonásai: 1. a hadműveleti vonalak biztonságáért való „túlzott aggályoskodás"; 2. a várak hadászati jelentőségének túlbecsülése; 3. „határozott hadműveletek mellőzésével a tétovázó manővrirozás dicsőítése"; 4. a hadműveleti célok jelentéktelensége; 5. a csaták kerülése, „mert hiszen a harcz csak erőpazarlás, sőt hibának tekintetett még akkor is, ha győzelem követte"; 6. a hadjáratok céltalansága és eredménytelensége. R. Horváth elméletét Klaniczay fejleszti tovább. Klaniczay elfogadja, hogy Zrínyi hadtudományi rendszere felülemelkedett a korabeli hadtudomány, a „metodizmus" színvonalán, ámde nem elégszik meg ennek addig szokásos bizonyításával, és magának a metodizmusnak a gyökereit sem Gusztáv Adolfnál, hanem Machiavellinél véli megtalálni. Klaniczay könyvének jelentősége parancsolóan írja elő számunkra, hogy koncepciójával részletesen foglalkozzunk e helyen. Klaniczay abból a feltevésből indul ki, hogy Zrínyi hadtudományi rendszere nem önmagában zárt és a valóságtól elszigetelt gondolati munka eredménye, hanem azt az adott gazdasági-társadalmi viszonyok vizsgálata alapján alakította ki, továbbá, hogy ennek a rendszernek összhangban kell lennie politikai elveivel, melyeket szintén az adott történeti körülmények határoztak meg. Mivel politikai elveiben a magyar valóság vizsgálatán keresztül Machiavellihez érkezik vissza, feltehető, hogy hadtudományi elveinek fejlődésében is ugyanezt az utat teszi meg. Ha pedig így van, akkor ugyanúgy, ahogyan politikai elvei felülmúlják korának állambölcseletét, hadtudományi elveiben is meg kell előznie korát. Már első pillantársa érezzük, hogy ez a koncepció színvonal, történeti látásmód és filozófiai igény szempontjából messze felülmúlja R. Horváth elméletét. A kérdés csupán az, hogy mennyiben van összhangban a tényekkel. Elsőben foglaljuk össze Zrínyi politikai elveinek fejlődését, úgy, ahogyan azt Klaniczay leírja. Amikor Machiavelli a „Principe" nemzeti abszolutizmusát hirdette, tulajdonképpen a polgárság hatalomrajuttatásának minimál-programját határozta meg. Ugyanis látva az itáliai polgárság dekadenciáját, felismerte, hogy „a köztársaságot nem lehet egy csapásra megteremteni, előbb létre kell hozni a nemzeti fejedelem egyeduralmát, amely biztosítja az ország egységét, függetlenségét, és előkészíti a polgárokat a szabad életre, képessé teszi őket önmaguk demokratikus kormányzására. így lett Machiavelli a nemzeti abszolutizmus hirdetője a polgári demokrácia perspektívájával. Mind-60 Gróf Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Bpest. 1891. 45. 1.
