Századok – 1962

Történeti irodalom - Die Berliner und die Petersburger Akademie der Wissenschaften im Briefwechsel Leonhard Eulers (Ism. Szénássy Barna) 318

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 319 névregiszter elkészítésében — mint már említettük — a szovjet és német tudósok egész gárdája tevékenykedett; a tartalmas ós jól tájékoztató bevezető tanulmány két kiváló tudós, E. Wintner német történész és A. P. Juskevics szovjet matematikatörténész munkája. Időrendi, de fontossági szempontból is 3 csoportba különíthetők a levelek: az első 12 levél, melyek a 30-as, 40-es évekből datálódnak, inkább baráti jellegű megnyilatkozásokat tartalmaznak; legjelentősebb és legszámottevőbb a 188 levelet tartalmazó második csoport, e levelek keltezése 1754—1765 közé esik. Ezekben az években a berlini akadémia szellemi vezetője Euler, a pétervári akadémia állandó titkára pedig Müller volt. Az egész kiadvány e levelek után nyerte címét. A harmadik csoport mindössze 8 levelet tartalmaz, olyanokat, melyeket a megvakult Euler fiának diktálva juttatott el barátjához. A levelek tartalmának részletekbemenő ismertetése helyètt csupán néhány jelentősebb szempontra hívjuk fel az érdeklődők figyelmét. Átolvasásuk —» véleményem szerint — főként a fizika történetének kutatója számára hajt hasznot, ilyen vonatkozásban a kiadvány szinte kimeríthetetlen kincsesbányája a nem, vagy csak hiányosan ismert adatoknak. A fizika XVIII. századbeli rendkívül lázas ütemű fejlődósének csaknem minden problémájáról, a kiemelkedőbb fizikusok csaknem mindegyikéről megtudunk valamit. A fizikai kutatások terén ezekben az időkben a pétervári akadémia igen eredményes munkát végzett, főként Lomonoszov irányítása mellett. A légköri elektromossággal kapcsolatos különféle elméletek, a sötét kamra, a mikroszkóp ós a távcső tökéletesítése érdekében meghirdetett pályamunkák, az ilyen irányban végzett kísérletek, a test tömege és súlya közötti összefüggés felderítése, a kinetikai hőelmélet akkor vajúdó kérdései, az égi mechanika terén elért eredmények stb. igen sok levélben olvashatók. A levelek azt igazolják, hogy Euler mindezekben a kérdésekben helyes álláspontot foglalt el. Kitűnik, hogy általában nem elégedett meg a különféle teóriák boncolgatásával, elméleti kérdések tisztázásával, de nem riadt vissza a kísérletezéstől sem. Hogy csak egy példát említsünk: elméletileg először ő igazolta, hogy akromatikus lencséket különféle törésmutatójú üvegfajták összeépítése útján nyerhetünk, és bár az általa konstruált lencserendszer eléggé primitív volt, de számításai szolgáltattak alapot arra, hogy az angol Dolland 1757-ben korona- ésflintüveg kombinációjából tökéletes akromatikus refraktort állíthatott elő. Matematikai természetű kérdések csak elvétve vetődnek fel e levelekben, ez érthető is, hisz Müller bizonyára meg sem értette volna az ilyen problémákat. De kora jelesebb matematikusairól (Kästner, Lambert, D'Alembert, Segner, Wolff, Tobias Mayer és mások) Euler gyakorta mond objektív véleményt. Különösen figyelemreméltó, hogy — Müllerrel ellentétben — mily nagyra értékelte Lomonoszovot, holott egyik másik elméletével nem értett egyet. Szinte megható olvasni azt a szerető gondoskodást, ahogy az Európa szívóben élő Euler iparkodott a legújabb könyvekkel és tanulmányokkal ellátni a távol fekvő Pétervárt; anyagi gondjai ellenére is minden áldozatot vállalva milyen szeretettel foglalkozott a hozzá küldött orosz fiatalokkal, hogy szakképzett matematikusok kerüljenek az orosz egyetemekre. Egy igazi nagy koncepciójú, a nemzetközi együttműködés szükségét és hasznosságát felismerő, felvilágosult tudós képe bontakozik ki fokozatosan előttünk, ki midőn II. Frigyes despotikus uralma tudományos elképzelései ós tevékenysége elé akadályokat gördített, idős korában szánta rá magát arra, hogy tevókenysógét ismét a szabadabb levegőjű Pótervárott folytassa. A magyar történelem és tudománytörténet számára sem elvesztegetett idő a levelek átböngészése. Megtudjuk pl. azt, hogy midőn Mária Terézia legendás hírű huszártisztje, Hadik András (1710—1790) bravúros haditettel 1757-ben lerohanta a berlini helyőrséget és a várost megsarcolta, Euler is érzékeny veszteséget szenvedett. Euler levele szerint Hadik 250 000 tallér sarcot rótt ki a városra, néhány magyar nyelvű tanulmányban 310 000-ről olvasunk. Ugyancsak magyar vonatkozású adat, hogy Mária Terézia mindenható udvari orvosát, van Swietent (1700—1772) a pétervári akadémia 1754-ben külföldi tagjai sorába választotta. A levelekben lépten-nyomon előfordul a magyarországi születésű jeles fizikus és matematikus, Segner András (1704—1777) neve. Megtudjuk, hogy Euler igen nagyra értékelte Segner tudományos tevékenységét és minden rendelkezésére álló eszközzel segítette pályája során. A kiadvány előszava kísérletnek minősíti a levelek publikálását, bizonyára ez a néhány észrevétel is meggyőzően igazolja, hogy ez a „kísérlet" sikerült és hasznos. Éppen ezért fokozott érdeklődéssel várjuk a 2. kötetet, mely a bevezető szavak szerint hamarosan követni fogja az elsőt. SzÉNÁssy BARNA