Századok – 1962
Történeti irodalom - A Stockholmi Történészkongresszus ókortörténeti előadásai (Ism. Hahn István) 293
TÖRTÉNETI IRODALOM 297 szolgamunka túlsúlya, még kevésbé a szabad munka teljes kiszorítása a rabszolgamunka által — ezt komoly marxista történész nem mondja, maga Marx pedig világosan az ellenkezőjét állította !1 5 A jellegzetes az, hogy az ókori világ legfejlettebb, az egész történeti fejlődés szempontjából legjellegzetesebb, döntő területein — elsősorban a Mediterráneumban —, a fejlődés döntő szakaszaiban (Athénben az i. е. V—IV. században, Rómában az i. е. II. — i. sz. II. században) a termelés döntő ágazataiban volt a rabszolgamunkának túlnyomó jelentősége.16 Lehet, hogy ez a meghatározás némileg korlátozni látszik a rabszolgamunka általános érvényesülésének elvét. A valóságban azonban az a tény, hogy az antiquitás gazdasági, történelmi és kulturális csúcspontjai térben ós időben egybeesnek a rabszolgatartás csúcspontjaival, éppen azt bizonyítja, hogy az antiquitás termelőerői csak a rabszolgatartó termelési viszonyok között bontakozhattak ki a legkedvezőbb körülmények között. Ez a megállapítás pedig megfelel az antik termelőerők és rabszolgatartó termelési viszonyok összhangjáról szóló marxista tételnek. A referátum egyes kétes, vagy éppen téves állításaival való vita nem teheti kétségessé sem a referátum kiváló szakértelmen alapuló értékes ós gondolat-ébresztő voltát, sőt azt bizonyítja, hogy a marxista elmélet szempontjából is hasznos a polgári nézetekkel való elvi vita. 4. Az alapreferátumhoz csatlakozó korreferátumok (v. ö. 5. j.) a rabszolgaság egyes kérdéseit vetik fel. Amennyire a rövidre fogott tartalmi kivonatokból következtetni lehet, jelentősnek látszik I. Biezunska-Maiowist cikke a római Egyiptom rabszolgatartó viszonyairól. (Főleg házi-rabszolgaság, oikogenés = verna-rabszolgákkal, birtokonként általában csekélyszámú rabszolga, viszont a korlátozott számszerű keretek között a rabszolgák széleskörű elterjedése); fontos M. Finley tanulmánya a Fekete-tengeri partvidék jelentőségéről a rabszolgakereskedelem szempontjából. Gondos adatgyűjtése alapján arra az eredményre jut, hogy a Pontus vidéke az i. e. VÏ. — i. sz. II. századokban a klasszikus területekre való rabszolga-behozatal egyik legfontosabb forrása volt. A rabszolgakereskedelem részben a hírhedt kilikiai kalózok, részben hivatásos rabszolgakereskedők kezében volt, akik portékájukat helyi ügynököktől vásárolták. A cikk eredményei azért is fontosak, mert feltárják a rendszeres rabszolga-szerzésnek egy háborún kívüli, magánjellegű emberrabláson alapuló módozatát. Ezzel hozzájárul a „rabszolgaszerző háborúról", mint a rabszolgaszerzós csaknem kizárólagos módjáról elterjedt tudományos tévhit eloszlatásához.17 Súlyosabb aggályok merülnek fel F. Vittinghoffhak azzal a hozzászólásával szemben, amely a rabszolgaság szerepéyel foglalkozik az ókorból a középkorba vak'» átmenet idején. A hozzászóló annak bizonygatásával, hogy a rabszolgák jogi és tényleges helyzete a kései-ókorban kedvezőbbé vált, arra az eredményre jut, hogy a késő-antik társadalom már nem tekinthető rabszolgatartó jellegűnek, a római birodalmat megdöntő mozgalmak tehát nem vehetők egy kalap alá a jobbágyok és proletárok forradalmaival. A hozzászólás, minden polemikus éle ellenére is, csak az 1953 előtti, de nem az újabb marxista kutatással áll szemben. A hozzászóló ismeri az újabb marxista kutatás eredményeit, de éppen ezekre hivatkozva tagadja ennek az általa evolúciónak tekintett átalakulásnak forradalmi jellegét. A hozzászóló vitája a mai marxista kutatás eredményeivel lényegében terminológiai jellegű, s a forradalom fogalmának olyan önkényes leszűkítésén alapszik, amelyet már a marxizmus klasszikusai sem tettek magukóvá. Lenin egy-egy forradalmi korszakot egész történelmi szakasznak, hosszú periódusnak tekint, amelyen belül az egyes forradalmak az általános válságnak csak esetenkénti fellángolásai. A római birodalom bukásában közrejátszó, de azt önmagukban nem előidéző forradalmi tömegmozgalmak (de nem „rabszolga-forradalmak"), beleférnek a „forradalmi korszak" fogalmának e tágabb keretébe. Mindemellett ez a hozzászólás is felhívja a figyelmet a későókori társadalmi ós politikai átalakulás kérdésének tudományos szempontból való aktuális voltára. II. A rabszolgaság kérdésén kívül, amelynek — e probléma elvi jelentősége miatt — ez a referátum is aránytalanul nagy teret volt kénytelen szentelni, az ókori történelem más, alapvető kérdései is összefoglaló igényű tárgyalást kaptak. 1. A göriig bronzkor, az ún. kréta-mykénéi periódus (i. е. XVI—XII. század), a lineáris B-írású agyagtábláknak a görögországi Pylosban való felfedezése (1939) ós 15 Marx : A tőke I. 361. 1. 24. j.: „A kis parasztgazdaság és az önálló kézműves műhelye ... egyszersmind a klasszikus közösségek virágkorának gazdasági alapjai is, miután az eredeti keleti köztulajdon felbomlott és nnelôtt a rabszolgaság a termelést komoly mértékben hatalmába kerítette." Vö.: С. Л. Утченко : О классах и классовой структуре античного рабовладельческого общества: [В. Д. И. 1951 : 4, 15 kk. 1.] " Dobrovits Aladár megfogalmazása Hahn I. kandidátusi értekezésének opponensi véleményében (vö. Századok: 1959, 367. 1.). 11 E nézet vulgáris alkalmazásával szembeszáll újabban: Утченко-Штаерман : О некоторых вопросах.. . [В. Д. И. 1960 : 4, 9 kk. 1.]
